Szilveszteri Mecsektúra 2008

Következzen az első “rendes” bejegyzés. Mint a címe is mutatja, 2008-ban történt és akkor írtam is róla egy rövid kis beszámolót. Ezt most egy az egyben áthelyezem ide, úgy olvassátok.

Ma – lévén ez az utolsó nap az évben – túracipőt húztam és immáron másodszor tartottam meg a Szilveszteri Mecsektúrát. Ezúttal sajnos egyedül kellett teljesítenem az útvonalat, ami a következő volt: Dömörkapu – Misina – Kis-Tubes – Tubes. Az első ilyen túrát tavaly találtam ki, amikor vastag hótakaró borította az egész Mecseket. Idén ekkora hó nem volt, de azért akadt fent a hegyen nagyon kis mennyiségben, amolyan mutatóba. Plusz az összes fát és bokrot vastagon borította a dér, szóval az érzés pont olyan volt, mint tavaly. Fehérség, ameddig a szem ellát. A borús, ködös idő is megvolt, egyszóval pont olyan volt a hangulat, mint tavaly. Az útvonal nem nevezhető nehéznek és hosszúnak, de ez nem is erről szólt. Csupán arról, hogy a jó levegőn kiránduljon egyet az ember. Odafelé egy árva lélekkel sem találkoztam, teljesen egyedül voltam a hegyen. Tettem egy kitérőt a Kis-Tubesi kilátóhoz, majd indultam tovább a Tubesre. Ott a János kilátóban bedobtam egy szendvicset, telefonáltam egy rövidet és indultam is visszafelé. Ilyenkor télen a Kis-Tubesen az egyik nagy bokorra jó sok, PET palackból kialakított madáretetőt lógatnak ki. Mondanom sem kell, hogy rengeteg madár keresi fel ezeket az etetőket. Beálltam a bokor alá, hogy szokják a látványomat és készítettem pár fényképet róluk. Volt itt kékcinege, széncinege, barátcinege és csuszka is.

Persze az erdőben szajkóval is lehet találkozni, ami hallatja a hangját rendesen. Miután majdnem elveszítettem az ujjaimat fényképezés közben a nagy hideg miatt, indultam is tovább. Találkoztam egy túrázó párral és nagyon ismerősek voltak. Azt hiszem az egyik helyi optikában dolgoznak, ahol már megfordultam párszor. Visszafele Dömörkapuhoz két nagyobb, kiránduló társasággal is találkoztam. Voltak köztük fiatalok, idősek és jó látni, hogy azért vannak olyanok akik néhanapján kilátogatnak a természetbe. Mielőtt még leértem volna Dömörkapuhoz, egy említésre méltó dolog történt: hirtelen egy őz szaladt át előttem a turistaúton. Kicsit lemerevedtem, de aztán elkezdtem követni, mert a kanyar után ott volt az út szélén. Komótosan bandukolt, néha meg-meg állt és az aljnövényzet között rágcsált. Közben én folyamatosan fotóztam, egyszer hátra is nézett, hogy mi a fene történik. Aztán még kicsit rágcsált és beviharzott az erdőbe. Sok-sok meglepetést tartogat a Mecsek, az egyszer biztos. Az Állatkertnél felszálltam a buszra, aztán a Főpályaudvaron a hazafelé tartóra és ebédre már otthon is voltam. Egy valami biztos: 1 év múlva ilyenkor ismét a hegyen lesz a helyem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s