Magyar kikerics túra (2009. 02. 07.)

A “Magyar kikerics” elnevezésű túra a Duna-Dráva Nemzeti Park szervezésében kerül megrendezésre minden év februárjának szombatjain. Idén én is részt vettem rajta. A túra a nagyharsányi szoborparkból indult, a nagy létszám miatt 3 csoportra osztották a társaságot. Még mielőtt azonban az első csoport elindult volna fel a hegyre, a nemzeti park munkatársa tartott 15-20 percig egy rövid ismertetőt a hegyről, földrajzi, állat-, és növénytani szempontok alapján. Én a harmadikként induló csoportba kerültem, egy helyi túravezető irányításával. Első állomásunk rögtön a szoborpark feletti orom volt, ahol a hegy déli oldalára jellemző karrmező található, nyílt sziklagyeppel. Ez az élőhely ad otthont a magyar kikericsnek (Colchicum hungaricum). Ez a kora tavaszi (időnként már januárban is virágot bont) növény hazánkban egyedül itt található a Szársomlyó sajátos, szubmediterrán klímája miatt. Nevével ellentétben a magyar kikerics nem endemikus (őshonos) itthon, hiszen a Nyugat-Balkánról került hazánkba. Ezt a kikericsfajt elsőként Janka Viktor írta le 1867-ben, 1944-ben pedig Magyarország első, hatóságilag védett növénye lett. A növénynek félnivalója nincs a legelő állatokkal szemben, hiszen méreganyaga (kolhicin) miatt az békén hagyják. A forgalomból kivont 2 forintos hátoldalán is ez a növény volt látható. Fent az ormon rengeteg kikerics virágzott, a bőség zavarában nehezen tudtam eldöntetni, melyiket is fotózzam.

Túravezetőnk mindeközben folyamatosan beszélt magáról a növényről és a többi endemizmusról, melyek csak itt találhatók. A kikericsek szépségét talán csak a déli irányú panoráma múlta felül, szépen látszott a hegy előtt elterülő hatalmas sík terület minden egyes szántóföld és szőlőültetvény parcellája. Nemsokára továbbindultunk a hegy északi oldalán, aminek növényzete az eltérő mezoklíma miatt teljesen más képet mutat. Hangulatos hárs-kőris törmeléklejtő-erdőben folytattuk utunkat a csúcs felé. A gyepszintben tömeges a szúrós csodabogyó, de találhatunk itt illatos hunyort, foltos kontyvirágot, orvosi tüdőfüvet is. A felfelé vezető út elég sáros és ezért csúszós is volt, de azért feljutottunk a gerincre. Fent hihetetlenül erős szél fújt, de hamar megfeledkeztünk róla, mert innen már a keleti panorámát is meg lehetett csodálni.

Túravezetőnk beszélt a hegy állatvilágáról és a környező területek műveléséről. Kvázi egy fél dombot elhordtak és legyalultak, hogy a helyét szőlővel ültessék be. Kis séta és fel is értünk a csúcsra, amit egy kis, fehérre festett betonkocka jelzett. 180 méterről indultunk a szoborparkból és most 442 méteren álltunk. Innen még tovább gyalogoltunk, hogy megnézzük az egykori vár romjait. Ez nem más, mint egy “L” alakú kőfal. A vár nagy részét a falubeliek régebben lehordták a hegyről. Túránk felfelé vezető szakaszát azon a kis sík platón zártuk, ahonnan a siklóernyősök startoltak. Szép számmal voltak fent, de csak ketten repkedtek. Innen az északi panorámát lehet megcsodálni, többek között a palkonyai halastavakat és a Fekete hegyet. 10 perc pihenő után megindultunk lefele, végig a hegygerincen, hatalmas mészkősziklákon mászkálva. 20-25 perc elteltével ismét a szoborparkban voltunk és véget is ért a túra. Hozzávetőleg 5 km-t tettünk meg, kényelmes tempóban, hiszen jó 4 órán át tartott a túra.
Aki esetleg ellátogatna a Szársomlyóra, az tartsa szem előtt, hogy az egész hegy védett terület. Felmenni csak a Nemzeti Parkkal történt előzetes egyeztetés után, túravezetővel lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s