Szuadó 17 (2011. 03. 12.)

Szombat reggel láttam a végállomásra beérő buszról, hogy a 22-es éppen indul el onnan. Nélkülem. Nem volt más választásom, gyalog indultam el Éger-völgybe, a túra rajtjához. Nem is volt ezzel gond, szépen, kényelmes tempóban felgyalogoltam. Már az odaúton éreztem a tavaszi jó időt, kicsit soknak bizonyult a kabát. Nórival 8-kor volt megbeszélve a találkozó Teca Mamánál, én kicsit előbb értem oda. Amíg vártam, hallottam, hogy közeledik egy nagy gyerek csoport és reméltem, hogy Nóri is hamarosan jön. Csak azért, hogy előttük tudjunk rajtolni. Szerencsére nemsokára befutott, neveztünk és elindultunk a 17 km-es távon. Az első pont a Mohosi-Kis-kútnál volt, a szokásos úton mentünk fel, hamar oda értünk. Pecsét, aztán indultunk tovább Éger-tető irányába. A következő pont a Babás szerköveknél volt, oda a Jakab-hegy déli oldalán vezető, hosszú, piros háromszög jelzésű úton mentünk. Nagyon csalóka ez a rész, mert minden kanyar után úgy gondolja az ember, hogy már oda is ért, de ez nem így van. Mert a távolban sokáig látszanak a szerkövek és a Zsongor-kő is. Csak mész és mész, kanyarogsz az úton, átmész egy szép fenyvesen, utána pedig újra csak mész. Ahogy fogynak a méterek, hirtelen ritkul az erdő, felérsz a gerincre és meghallod a hangokat. Felértünk a szerkövekhez. Itt is pecsét, kis kaja és indulás tovább. Eddig pedig egyik ellenőrzőponton sem adtak ellátmányt. A szerkövektől a Zsongor-kőhöz kellett felmászni a következő pecsétért. Nem kellemes felfele az út, eléggé sziklamászós, de legalább nem túl hosszú. Útközben előztünk egy gyerekcsoportot, felértünk és lepecsételtettük a menetlevelet. Lemásztunk a kilátóhoz, ahol megkértem Nórit, csináljon rólam képet, mert pont itt gyűlt össze az eddig teljesített túráim során az első megtett 100 km.

Innen ugyanazon az úton haladtunk a következő ponthoz, mint a PITE 20-on. A Vörös-hegyhez igyekeztünk és ezen a szakaszon még mindig cuppogós sár volt. igaz, hogy jobban járható, mint a múltkor, de azért kicsit lelassított. A különbség az volt most, hogy nem a Cinke tanyánál volt az ellenőrzőpont, hanem attól délebbre. Itt végre kaptunk csokit, eperjót amit nagyon szeretek, és nekiindultunk a lejtőnek. Kis idő múlva az Orfűre vezető, Mecsekszentkúti szerpentin mellett vezetett az utunk, kicsit még az új kerékpárúton is haladtunk. Egész gyorsan odaértünk, mert sokat mentünk lefele gyors tempóban. Miután letértünk a bicikliútról, ismét lefele mentünk, beértünk Éger-völgye, végig a patak mellett. Ezen a részen eddig nem jártam, pedig nagyon szép. Hamarosan visszaértünk Teca Mamához, átvettük az oklevelet és kitűzőt. Elfogyasztottuk az egy pár virslit mustárral és kenyérrel, aztán indultunk haza. Nagyon jó kis túra volt, igazi tavaszi időben. egyre többféle virág bont már szirmot, egyre több kis bogarat látni. Néhány lepke is repül már, szóval itt a tavasz.

Szuadó 17
időpont: 2011. március 12., helyszín: Nyugat-Mecsek
táv (k. sz.): 16,3 km, szint (k. sz.): 650 m, idő (ó:p): 3:35

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s