Mecseki “Kikelet” Félmaraton (2011. 10. 15.)

Hétvégén reggel 5-kor nem szívesen kelek fel, viszont most a túra apropóján muszáj volt, mert a fél 7-kor induló 34-es busszal mentem fel a rajthoz, ami a Hotel Kikeletben volt. Hamar megkaptam a menetlevelet és a térképet, így reggel 7-kor már rajtoltam is. A túra PITE rendezésű volt, ők pedig nem a Cartographia térképét használják, hanem egy fekete-fehér térképvázlatot. Ez a túra során többször is kisebb kellemetlenséget okozott. Az elsőt rögtön az elején, de nem sokat keringtem, hanem a hotel mellett nyílegyenesen felmentem a Fenyves soron az állatkertig, majd onnan nyugatnak indulva rátértem a hivatalos útvonalra. A piros háromszög erdei szerpentinjén vezetett fel az út az első ellenőrzőponthoz, ami a TV-toronyhoz felvezető aszfaltút tövében található parkolóban volt. Megkaptam a pecsétet és egy csokis nápolyit, ami nagyon jól esett, mert kezdésnek kicsit erős volt a 210 méteres szintkülönbség 2 km alatt. Szóval ezután a kis szénhidrátpótlás után folytattam utamat. Közben egyre melegebb és kellemesebb lett az idő, így már a kezem sem fázott és a sálat is levettem a nyakamból. Ekkor már a Nap kezdett magasabbra emelkedni, de csak annyira, hogy éppen súrolta a fák még meglévő lombját. A látvány a friss levegővel kiegészülve jótékony hatással volt rám, így rendes tempóban tudtam haladni. Aztán jött a következő kis gubanc a térkép miatt. Ugyanis egy helyen jobbra, DK-i irányba leágazott a sárga háromszög, amit a PITE-sek térképe sárga sávként jelölt. Persze volt nálam rendes, 2011-es Mecsek térkép, így nem volt nehéz megtalálni a helyes utat, de azért kicsit bosszantó, hogy nem friss a térképük. Pár km-rel arrébb a Rábay-fánál kellett ismét tanakodni az irányt illetően, itt már egy srác is megakadt, együtt találtuk meg az irányt, aztán ő robogott is tovább, mert futva teljesítette a távot. Kis idő múlva már a második pontnál, a Fehér-kúti-kulcsosháznál voltam, ahonnan a pecsét és a csoki átvétele után indultam tovább. Kis ideig a műúttal párhuzamosan ment a jelzés, majd azt keresztezve elkezdett lejteni, a Meleg-mány-völgy következett.

Még a vízesések elérése előtt északnak kellett fordulnom a piros kereszt jelzésen Mánfa fele, mert az Árpád kori templomnál volt a következő pont. Ahogy kapaszkodtam fel az úton, kissé nyíltabb terület következett, ahova már besütött a Nap. Voltak még árnyákos részek, itt dér ülte a növényzetet. Kicsit elidőztem itt a fotózással, majd induláskor egy túrázó ért be, aki afelől érdeklődött, hogy nem hagytam-e el az út közepén a második pontnál kapott csoki papírját. Az enyém a zsebemben lapult, elraktuk a találtat is és innentől közösen folytattuk az utat. Az illető Szuhán János volt, aki, mint kiderült az egyik volt egyetemi tanárom férje. Kicsi a világ, szokták mondani és van valóságalapja, mert sosem tudni kivel találkozunk. Jánosnak innen is üdvözletem küldöm, hátha olvassa e sorokat! Kellemesen elbeszélgettünk a következő pár km-en, majd elértük a mánfai templomot, ahol az aláírás mellé a kapott rágóban lévő matricát kellett a menetlevélre ragasztani. Innen még együtt indultunk tovább, majd nemsokára János útvonala levált az enyémről, mert ő a maratoni távon volt. Én, ismét egyedül, a Kőlyuk felé vettem az irányt. Elérve azt, a patakmeder szélén vezetett tovább az út. Gyakorlatilag most kezdődött meg az emelkedés vissza a Rábay-fához. Számomra ezen a szakaszon jött el a túra igazi holtpontja. Nehezemre esett folyton felfelé mászni. Útközben a Mariska-forrásnál oltottam szomjam. A friss, hűs víz valamennyire észhez térített, újult erővel vágtam neki az emelkedőknek. Végül elértem a Rábay-fát és újabb pecsét-csoki kombó után elindultam az utolsó szakaszon. Elhaladtam a a kantavári romokhoz tartó jelzés mellett, majd egy újabb emelkedő után már Kis-réten voltam. Innen kiértem Dömörkapuhoz és ez volt az utolsó elkeveredés, mert a térkép szerint nem kellett volna ott lennem. Sebaj, mert Dömörkaputól mér csukott szemmel is visszataláltam volt a hotelhez, ami meg is történt. Nyitott szemmel, persze. A célban átvettem az emléklapot és a táv második teljesítéséért járó zöld kitűzőt. Tavaly narancs színűt volt. Bedobtam egy szelet zsíros kenyeret, amit narancsos üdítővel öblítettem le, majd elköszöntem és elindultam haza. A túra amúgy jó volt, szép helyeken vitt, csak a térkép miatti apró bosszankodások rondítottak bele a kellemes összképbe.

Mecseki “Kikelet” Félmaraton
időpont: 2011. október 15., helyszín: Közép-Mecsek
táv (k. sz.): 22,9 km, szint (k. sz.): 815 m, idő (ó:p): 4:00

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s