Szuadó 17 (2012. 03. 10.)

Már úgy-ahogy kezdek hozzászokni a hétvégi korán keléshez, ma sem volt ez másképp. Reggeli fél hatkor ébresztett a telefon és azért ilyenkor néha nagy a kísértés az emberben, hogy simán lenyomja és aludjon tovább. De nem ma! Mert egyrészt túrázni készültem, másrészt nem egyedül, hanem Elekkel vettük be a Nyugat-Mecseket. Így aztán már háromnegyed 7-kor az uránvárosi buszvégállomáson voltam és 35 percet szobroztam mire elindult a busz Éger-völgy felé. Mert ismét csak Teca Mama volt a túra rajtállomása, ahogyan az az ilyen túráknál már megszokott.

A 17 km-es távot szemeltük ki, ami egy könnyed tavaszi kirándulásnak simán beillett. Mondjuk az időjárás elég kettős volt, egymást váltották a napos és meleg időszakok a borult és szeles, hűvös idővel. Az útvonal 100%-ig megegyezett a tavalyival, elsőként ezért a Mohosi-kis-kúthoz mentünk fel, itt a pecsét után indultunk tovább. Először Éger-tetőt érintettük, majd következett a hosszú zöld sáv útvonal és azután a még hosszabb piros háromszög, a Panoráma út. Ez a szakasz túlontúl egyhangú és unalmas, leszámítva féltávon azt a kis fenyvest, melyen keresztülhalad. Egyébként ezen a részen legalább háromszor vesz 90°-os bal kanyart a turistaút és én persze mindegyikre azt hiszem, hogy felértünk már a hegy tetejére. Azonban minden alkalommal be kell látnom, hogy újabb és újabb kanyarok várnak ránk. Azért idővel végül elérkeztünk a hegy tetejére, már nem voltunk messze a következő ponttól, ami a Babás szerköveknél volt felállítva. Ott a pecsét után kicsit megpihentünk, ettünk, ittunk, aztán következett a sziklamászós rész. Csak felfelé, majd ki a Zsongor-kőhöz, ahol újfent pecsét várt, no meg csoki. Leereszkedtünk a kilátóponthoz is, körbenéztünk, ezt követően pedig, mivel már fél távnál jártunk, újult erővel kezdtük aprítani a kilométereket.

Hamarosan a Jakab-hegy kilátója, azt követően pedig a Szuadó-nyereg pecsételőhelye mellett haladtunk el és emelkedni kezdtünk. Közben persze folyamatosan beszélgettünk, ennek eredményeképpen viszonylag hamar értük el a cél előtti utolsó pontot a Vörös-hegyen. Itt újabb pecsét és csoki várt, az út pedig lefelé vitt tovább. Rövid gyaloglás után kiértünk a Pécs-Orfű kerékpárútra, a Szentkúti erdészháznál pedig sokan a bringaúton folytatták a túrát, annak ellenére, hogy a hivatalos útvonal ismét bevitt az erdőbe. Mi ezt követtük és Éger-völgy végében találtuk magunkat, ahonnan már csak negyed óra kellett a célba éréshez. Meglepő módon a célban háromféle kitűző közül lehetett választani. Tavaly szimplán csak adtak egyet. Viszont idén is egy pár virsli volt mustárral és kenyérrel a célban, így az megint csak jól esett.

Szuadó 17
időpont: 2012. március 10., helyszín: Nyugat-Mecsek
táv (k. sz.): 16,3 km, szint (k. sz.): 650 m, idő (ó:p): 3:45

Miután eljöttünk, még visszasétáltunk a tóhoz, hogy ránézzünk és fényképezzük a már virító csillagvirágokat.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s