Pécs 2012 (2012. 03. 17.)

Tegnap ismét csak szép időre ébredhettünk, kész szerencse, hogy megint volt teljesítménytúra. Méghozzá a városról elnevezett túra került megrendezésre, két távval ráadásul. Azt tudtam, hogy menni fogok, csak a távot nem tudtam eldönteni. Olyannyira döntésképtelen voltam, hogy egészen a nevezésig azon tűnődtem, hogy a 10-es legyen és egy újabb laza tavaszi kirándulás, vagy pedig a 20-as és egy rendes túra. Végül utóbbi mellett döntöttünk, mert nem egyedül indultam, hanem Gergővel ismét. Részben azért is választottam a 20-ast, mert az útvonal alapján sokkal változatosabbnak tűnt.
A rajt Dömörkapunál volt a kisvasút megállójában, kis sorban állás után már indultunk is. Első lépésként a Misinára a TV-toronyhoz kellett felmászni, ami hamar megvolt és a rendkívül jó tavaszi időjárásnak köszönhetően a toronynál a polár pulóver is lekerült. Indultunk is tovább a jó öreg sárga sáv jelzésen a Tubes felé. Érintettük a Kis-Tubest, tovább haladva pedig elértük a Tubest. Egész úton zöldellt az avar a rengeteg medvehagymától. Még zsenge, de már rengeteg kibújt, sokan szedték is mindenfelé a túra útvonala mentén.

A János-kilátó tövében volt felállítva a pont és ekkor ért az első meglepetés. Ugyanis önkiszolgáló pont volt, magunknak kellett pecsételni az itinerbe. Nem nagy dolog, de még sosem pecsételtem magamnak és az ilyen apró meglepetések tudnak emlékezetessé tenni egy-egy túrát. Kis pihi után elkezdtünk ereszkedni a Lapisra, majd onnan tovább a Sós-hegyre.

Innen a kilátó meghódítása után továbbálltunk, és az előzőekhez hasonlóan ereszkedtünk, ami egész kellemes volt, végre nem felfelé vitt az út. Megint csak medvehagyma határolta az erdei ösvényt, jellegzetes illata pedig beterítette az erdőt. Remete-réten rengeteg túratárs és kiránduló élvezte a tavaszi napsütést, szép számmal voltak ott emberek. A pecsét után a cél Teca Mama volt, ott kellett ugyanis beszerezni az újabb igazolást az itinerbe. A piroson indultunk déli irányba Remete-rétről, pár száz méter után éles bal kanyart vett az út és megint csak ereszkedtünk. A Kismély-völgyön át vitt a térkép, beértünk a házak közé, ezután pedig a szentkúti szerpentinen haladtunk, egy bal kanyar után a kihelyezett szalagozást kellett követnünk. Egy darabon emelkedtünk, ezt követően az erdőben haladtunk, végül pedig újfent csak a Pécs-Orfű kerékpárúton találtuk magunkat. Pár méter megtétele után a szalagok visszavittek az erdőbe, majd végig a bringaút mellett kanyarogtunk le Éger-völgybe Teca Mamához.

Érdekes volt, mert eddigi túrám során ez a hely mindig rajt/cél volt, most meg csak egy pecsét idejéig tértünk ide be. Odaérve kicsit furcsa volt, hogy a pontot semmilyen módon nem jelölték, nem úgy mint az előző kettőt, így bementünk és pultos sráctól rákérdeztünk a pecsétre. Kiderült, hogy ő pecsétel, így szerencsések voltunk. Nem úgy az a két túrázó, akiket a völgyben található tónál fordítottam vissza, mert nem tudták hol kell pecsételni. Vagyis jártak bent Teca Mamánál, csak ott valaki azt mondta nekik, hogy nincs pecsételés. A szervezők figyelhettek volna erre, ez nagy hibája volt a túrának. Mi viszont folytattuk utunkat, a tó mellett, fel végig a völgyön a patak mellett. Mindig is érdekelt, hogy milyen célból építenek egyesek kövekből kis tornyokat a patakhoz, de még nem sikerült rájönnöm. Ha valaki esetleg tudja, az megírhatná!

A kellemesen árnyas szakasz nem tartott sokáig, jobbra fordulva egy elég meredek szakasz következett, aminek megmászása után már a szentkúti szerpentinnél találtuk magunkat. Átkelve a műúton, az mellett kanyarogtunk felfelé. Három szép fahíd is van ezen a szakaszon, a harmadik tövében pedig ott található a Rózsa-forrás, melynek finom hűs vize kellőképpen felfrissített a hátralévő kilométerekre. Tovább kacskaringóztunk a turistaúton, déli 12-kor értünk a szentkúti haranglábhoz, negyed órával később pedig visszaértünk Remete-rétre, hogy megkapjuk a második pecsétünket innen. Megejtettünk egy gyors ebédet, pihenővel egybekötve. Jó érzés volt, ahogyan a tavaszi napsütés melengette a hátamat, végre éreztem, hogy valóban megérkezett a jó idő. A hátralevő öt és fél km-t a Tubes-Misina tömb déli oldalán tettük meg, vagyis ráléptünk az erdei tornapálya útvonalára, azt követően pedig a Manduláson haladtunk keresztül, hogy az Állatkert érintésével beérjünk visszaérjünk a célba Dömörkapunál. Remek túra volt és közben egy percig sem bántam, hogy nem a 10-es távon mentünk, mert ez a túra bőven kárpótolt a hosszabb útvonalért. Rendkívül jó érzés látni, ahogyan egyre jobban tavaszodik az erdő, kibújik a sok medvehagyma, virágjaival kápráztat el a májvirág, a szártalan kankalin, a hóvirág, az illatos hunyor, a salátaboglár, ahogyan sárgállik a húsos som. És persze éled az egész erdő, az úton végig lehet hallani a rigókat, cinegéket, egerészölyveket és még számos más madarat.

Pécs 2012
időpont: 2012. március 17., helyszín: Közép-Mecsek
táv (k. sz.): 19,8 km, szint (k. sz.): 490 m, idő (ó:p): 5:02

A túra után, mivel egy órát voltunk kénytelenek várni a buszra, kinéztünk a kökörcsinekhez. Bíztam benne, hogy már bújnak és nem is csalódtam. Két kicsi tő már kint van, nemsokára pedig követi a többi is.

Pécs 2012 (2012. 03. 17.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s