Titanic 19 (2012. 04. 14.)

Tegnap, április 14-én volt a Titanic elsüllyedésének 100. évfordulója, a PITE pedig éjszakai emléktúrát rendezett ez alkalomból. Elek, Gergő és én a Főpályaudvaron találkoztunk, majd felbuszoztunk a Tettyére. Innen még kb. 1 km gyaloglás után értük el a túra rajtját, ami a Vándorsport kulcsosháznál – mai nevén Vámos Mihály-turistaház – volt. Két távon lehetett indulni, mi figyelmetlenségből a hosszabbik, 19 km-es távon indultunk. Annyira nem bántuk, mert már a rajtolás előtt beszéltünk róla, hogy esetleg a hosszabbikon menjünk. Így aztán este 7 óra után pár perccel elrajtoltunk. A kulcsosháztól visszamentünk az Irma útra, ezen értünk fel Dömörkapuhoz. Itt rögtön tettünk egy kis kitérőt. Ránéztünk még idén utoljára a kökörcsinekre. A legtöbb már elvirágzott, csak minimális számú virágzó tövet találtunk. Persze ekkor már nagyon szürkült az idő, csak 1-2 képre futotta. Ezután mentünk tovább a piros sáv jelzésen. Hamarosan kereszteztük előbb a misinai sípályát, majd a szánkópályát. Nem sokkal később pedig elértünk Kis-rétre. Itt egy kellemetlen emelkedő után hosszas lejtmenet következett. Egyébként a rajt óta nem sok emberkét láttunk, de ezen a szakaszon kb. 7-8-an mentünk látótávolságon belül. Amikor elértük a kantavári romokhoz vezető leágazást, már eléggé leszállt a sötétség ahhoz, hogy előkerüljenek a fejlámpák. Folyamatosan még nem kellett világítani, mert az előttünk haladók egészen jól bevilágították az utat, és még némi természetes fény is volt. Megérkeztünk a Rábay-fához, utána pedig jobb kanyart vettünk és emelkedni kezdtünk.

Nemsokára nekem igen ismerős területre értünk, itt haladt ugyanis múlt héten a “Retró túra”. Itt már tudtam, hogy nem járunk messze az első ellenőrző pontunktól, a Fehér-kúti kulcsosháztól. Így is történt, kb. 5 perc menetelés után elértük a kulcsosházat. Itt a pontőrök felszították a tüzet, pecsételtek az itinerbe és adtak csokit. A pont után vissza kellett menni a Rábay-fához, az útvonal ugyanaz volt, csak ezúttal nagyrészt lefelé mentünk. A fánál jobbra, a zöld kereszt jelzést kellett választani. Sokáig kanyarogtunk ezen a jelzésen, újra és újra felderengtek a város fényei a fák és bokrok között. Ezen a szakaszon rengeteg baglyot hallottunk, de ezután már egyet sem. Ahogy haladtunk, ismét csak elágazáshoz értünk, ahol megint jobbra indultunk, ekkor már a sárga kör jelzésű ösvényen tapostunk. Eközben pedig a TV-toronyhoz mind közelebb és közelebb értünk.Előbb a sárga kereszten, majd már a háromszögön haladva a Hóvirág-völgyben jártunk, amikor az utcai lámpák sárga fénye mindent elborított és elértünk a következő ponthoz a TV-torony alatti parkolóba. A fehér kisbuszban pecsétet nyomtak az itinerbe és egy sport szelet társaságában kaptuk azt vissza. Innen az “akár csukott szemmel is végigmegyek rajta” sárga sáv jelzésű turistaút következett, mely a két Tubes csúcsot fűzi fel. Egyébként az összefüggő felhőzetnek köszönhetően a város fényei szépen visszaverődtek, így lámpázni nem sokat kellett ezen a szakaszon. Ezt az is tetézte, hogy a világos szürke színű kavicsos út szinte világított, így egyértelműen tudtuk, hogy milyen irányba kell haladni lámpa nélkül is. Hamar felértünk a Kis-Tubesre, ahol kis kitérőt tettünk a kilátónál. Itt azért már feltámadt a szél, előkerültek a kabátok. Én otthon megtaláltam a 12 évvel ezelőtt hordott vékony szabadidőkabátomat, aminek még semmi baja nincs. Elvittem magammal a túrára, és bizony nagyon jó szolgálatot tett, mert nagyon jól leszigetelt, ezért a szél már nem volt gond. Hosszú záridős, rendhagyó csoportképet készítettünk, majd még pár percig elnéztük a város fényeit és indultunk tovább a Tubesre.

Ott aztán most kihagytuk a János-kilátó panorámáját, elkezdtünk ereszkedni inkább. Elég sziklás, köves volt ez a rész, nem volt kellemes de hamar leértünk a Lapisra, onnan pedig nagyon hamar elértük a Sós-hegyi kilátót, ahol újabb pecsét és ezúttal gyümölcsös cukorka várt. Innen már csak a cél volt vissza, ezért újult erővel vágtunk neki a hátralevő 6 km-nek. Először visszamentünk a Lapisra, majd a piros háromszög jelzésen, a déli oldalon haladtunk. A folyamatos gyaloglás már kicsit egyhangú volt, ezért kitaláltuk, hogy könnyed tempóban kocogunk egy darabon. Nagyon jól esett és fel is frissített minket. Elértük a lapisi műutat, átkeltünk rajta és immár az erdei tornapályán haladva megint laza kocogásba kezdtünk. Hamar elértük az állatkertet és itt kicsit túl is mentünk a jelzésen, de tudtuk úgy korrigálni, hogy a Fenyves soron lementünk a Kikeletig és ott tértünk rá a követendő zöld keresztre. Innen már nem volt sok vissza, magunk mögött hagytuk az Ilonka-pihenőt, majd nem sokkal később jobbra fordultunk a Lenkei-pihenőnél és pár perc múlva már a célban is voltunk. Átvettük a kitűzőt, ittunk-ettünk egyet és elindultunk hazafelé. Nagyon szeretem az éjszakai teljesítménytúrákat, mert egész különleges hangulatuk van. Abban a mély sötétben, ami az erdőben uralkodik éjszaka, igen kicsinek és jelentéktelennek érzi magát az ember, ez pedig plusz izgalmat ad az egésznek. Szerencsések voltunk, hogy az időjárás megkímélt minket és nem esett egy csepp eső sem, pedig egész nap nagyon borús volt az idő.

Titanic 19
időpont: 2012. április 14., helyszín: Közép-Mecsek
táv (k. sz.): 18,4 km, szint (k. sz.): 660 m, idő (ó:p): 3:53

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s