Kuglófkereső 10 (2012. 06. 23.)

Különböző okokból kifolyólag majd’ 2 hónapja, hogy utoljára teljesítménytúrázni voltam. De ma végre megint a Mecsekben kószáltam, Gergő társaságában. Egyben ez volt az idei első nyári túrám is. Sikerült az eddigi legkorábban felkelni, háromnegyed 4-kor ébresztett a telefon, a távolsági busz pedig 5:25-kor indult velünk a Tolna megyében található Váraljára. A busz a település északi végében, a főúton állt meg, onnan kellett elindulnunk a 4 km-re lévő Ifjúsági táborba, ami a túra rajtjául szolgált. Nagyjából félúton egy Péter nevű srác lassított mellettünk és elvitt minket kocsival a rajthoz, mert gyalog igencsak messze lett volna. Köszönet érte még egyszer! Gyors regisztráció után elindultunk a 10 km-es távon, hogy felkutassuk a kuglófokat. Az időre nem volt panaszunk, sütött a Nap, nem jött a beígért eső és sokszor még lenge szellő is kellemesebbé tette az utat. A táborból északi irányba indultunk először az aszfalton, majd a Madaras csárda mellett bementünk az út melletti susnyásba. Innen szalagozást követtünk, egy darabig a fák alatt, majd kiértünk Váralja szélére, és a házak mellett folytattuk utunkat. Itt derült ki, hogy akkora sügér voltam, hogy a múltkor elfelejtettem visszatenni a fényképezőgépembe az SD-kártyát. Kész szerencse, hogy Gergő két gépet hozott, az egyikkel tudtam pár fotót készíteni magamnak. Jó húsz perc után feltűnt a Vár-fő-hegy, tetején pedig a rögtönzött vár, ami az első ellenőrzőpontként működött.

A csúcsig azonban még meg kellett mászni a hegyet, aminek az első szakasza sekély emelkedő volt csak, aztán a csúcs alatt két húzósabb meredek rész következett. Igaz ezekben lépcsősor volt kialakítva, így a rajt után fél órával már fent is voltunk a csúcson. Kaptunk pecsétet és nápolyit, a kilátás pedig önmagáért beszélt. Megköszönve az ellátást elkezdtünk ereszkedni a hegyről.

Hamar leértünk és a tűző Napon találtuk magunkat egy nagy szántó mellett. Egyébként a túra első felére nagyrészt ez a kép volt jellemző, leginkább erdőszegélyek és szántóföldek mellett, egyik dombról a másikra haladtunk. Viszont a táj nagyon szép volt és mindenfelé virágok nyíltak, lepkék repkedtek és madarak csicseregtek. Megint csak szalagozás mentén haladtunk, de teljesen egyértelmű volt az irány, mert sűrűn volt szalagozva az útvonal, ezért a rendezőknek hatalmas dicséret jár.

Utunkhoz először a piros, majd a sárga kereszt csatlakozott, majd ezt az együtt haladó jelzést követtük és végre kicsit árnyékosabb részre értünk. Nem tartott sokáig és az utolsó fán lévő jelzés az egyenes továbbhaladást mutatta, azonban abban az irányban csak egy hatalmas domb volt fák nélkül. Kicsit félszegen de megindultunk arra, felérve a domb tetejére csak újabbakat láttunk és alattunk a kis völgyben egy fát, aminek jól láthatóan fehérlett a törzse. Közelebb értünk és én még nem örültem úgy csertölgynek, mint ennek, hiszen a követendő jelzések voltak rajta. Jó úton voltunk tehát és hirtelen, két domb között elértük a második pontot. Itt cseresznyés üdítőt és sós rágcsát kaptunk az aláírás mellé. Itt voltunk a táv felénél és egy utolsó domb megmászása után változott a túra képe, beértünk az erdőbe, ahol már sokkal kellemesebb volt az idő. Kemény kaptató vette kezdetét, de szerencsére hamar felértünk rajta és szintben folytattuk utunkat. Kanyarogtunk jobbra is, balra is, sorra hagytuk le a túrázókat. A Kappenvasszer elnevezésű területen a piros sáv – kék négyzet elágazóban volt felállítva a harmadik pont. Itt zsírkrétával ikszeltünk, majd a kék négyzeten mentünk tovább egy erőteljes lejtőn végig. Elértük a Vendégházakat, ami azt jelentette, hogy már a Váraljai-völgyben jártunk. Hamarosan magunk mögött hagytuk a horgásztavakat is, ahol mindenféle bazáros volt a hétvégi Kuglóffesztivál apropóján. Innen már csak pár perc volt elérni a célt és átvenni a kitűzőt és emléklapot a teljesítésért.
Mivel az elsők között értünk be, még nem volt kuglóf, ezért a rendezők voltak olyan kedvesek és sütivel leptek meg. Jó nagy kelt tészta volt túróval, dióval és meggyel töltve. Nagyon finom volt, aztán végül a kuglóf is megérkezett és abból is kaptunk kóstolót. Az egyik rendezővel még beszédbe is elegyedtünk és amikor megemlítettük neki, hogy a 10:27-es busszal terveztük visszamenni Pécsre, csak annyit reagált, hogy nem fogjuk elérni. Aztán hozzátette, hogy szívesen kivisz minket a buszmegállóba. Én ilyen lelkes és rendkívül segítőkész rendezőséggel még nem találkoztam, de hatalmas dicséretet érdemelnek. Azt pedig külön megjegyezném, hogy a menetlevélbe egy nyilvánvalóan kézzel rajzolt térkép van belefénymásolva. Én az ilyeneket nagyon nem szeretem, de ez a szalagozással együtt jól használható volt. Szóval mindenki legalább egyszer menjen el Váraljára túrázni, mert a környék meseszép és a rendezőségre sincs semmilyen panasz.

Kuglófkereső 10
időpont: 2012. június 23., helyszín: Kelet-Mecsek
táv (k. sz.): 12,5 km, szint (k. sz.): 270 m, idő (ó:p): 2:37

Kuglófkereső 10 (2012. 06. 23.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s