Várad 15 (2012. 07. 21.)

Mielőtt elutaznék kicsit nyaralni, még túráztam ma egyet. Ugyanúgy Pécsváradon volt a rajthely, mint legutóbb, ez alkalommal viszont egyedül vágtam neki az útnak. A 15 km-es távon indultam, mert a következő már 35 lett volna és azt kicsit soknak éreztem. Miután neveztem és minden szükséges dolgot megkaptam, fél 7-kor útnak is indultam. Az első etap kis pécsváradi tekergést rejtett magában, a sporttelepnél lévő rajthelyről északi irányba indultam, át egy vasúti híd alatt, majd a művelődési házat elhagyva egy kis parkon átvágva elkezdtem emelkedni a sárga sáv jelzésen. Hamarosan elértem a templomot, de továbbra is felfelé mentem immár a Kálvin utcában. A református templomnál jobbkanyar következett és a piros sáv jelzés. Tulajdonképpen eddig végig aszfalton haladt a túra és ezután is, méghozzá Pécsvárad külterületén, pincék és hétvégi házak között. A kék kereszt jelzés jobbról történő becsatlakozása után már e két jelzésen haladtam és nem sokkal arrébb kis kitérőt tettem. Rövid, fakorláttal határolt lépcsősoron, majd fák között értem ki arra a kis tisztásra, ahol Rockenbauer Pál sírja található. Úgy gondolom, hogy aki teljesítménytúrázik, annak illik legalább egyszer elzarándokolni ide. Egy apa és kisfia is ott volt, tőlük tudtam meg, hogy a terület régebben sokkal gondozottabb volt, mára már eléggé begazosodott a környék. Rockenbauer Pált saját kérésére itt, a pécsváradi szelídgesztenyésben helyezték örök nyugalomra, szeretett gesztenyefái árnyékában. Sajnos azonban a szelídgesztenyéket betegség támadta meg, így már itt-ott kopaszon vigyázzák Pali Bácsi nyughelyét.

Főhajtás után visszatértem az útra és nemsokára már be is értem Zengővárkonyba. A falu nagyon szépen rendbe van téve, és megérne legalább egy hétvégét, hogy rendesen fel lehessen fedezni. Annál is inkább, mert rengeteg dolognak van itt múzeuma vagy egyéb kiállítása, így találunk itt tojásmúzeumot, de még szalmamúzeumot is. A falu közepén rejtett ellenőrzőpont volt, amit azért könnyű volt megtalálni. Annál is inkább, mert az útvonalleírás is tartalmazza. Az aláírás mellé csokit kaptam, amit be is vágtam rögtön, hogy ne kelljen cipelni és frissítettem egy kis hideg vízzel a termoszomból. Elköszöntem a pontőrtől és  a falu vége felé vettem az irányt, végig a szalagozást követve.

Kiérve Zengővárkonyból végre megszűnt az aszfalt és a helyét erdei ösvény vette át, aminek nagyon örültem. Először a Patakos-völgyben, ezt követően pedig a Büdös-kúti-völgyben vitt az út, kellemes árnyas helyeken. Néhol azért hullámvasút jellege volt a tájnak, de viszonylag hamar elértem a visszafordítót, ahonnan a zöld kereszt jelzésen mentem kb. 300 métert. Felérve megint műútra leltem, innen kezdtem megmászni a Zengőt. 100 m szalagozást után már turistajelzésen voltam, így folytattam utamat felfelé a hegyen, 1 km-rel arrébb pedig a sárga sáv jelzés azon szakasza következett, amit már ismerek és tudtam, hogy nem járok messze a csúcstól. Ez persze nem jelentette azt, hogy könnyű lesz feljutni, éppen ellenkezőleg, nehéz ez a szakasz. Aztán amikor felértem az esőházhoz, már tényleg csak alig pár száz méter választott el a csúcstól. Közben azon gondolkodtam, hogy a Zengő minden évszakban rendkívül szép, ám ma mégis kicsit a rondábbik arcát mutatta a szinte viharos széllel. Egyébként végig ez a szeles, de napos idő volt jellemző a túrán. Tehát fél km-rel a csúcs előtt már kezdtem örülni, és egy apróbb dombocska után már a 682 méter magas csúcs következett.

A pontőr lányok a szél elől behúzódtak a kilátóként funkcionáló geodéziai torony aljába, pecsét és cukorka után megpihentem kicsit. Bedobtam egy müzli szeletet és ittam rá vizet. Az idővel kicsit meg voltam csúszva, de mindenképp el akartam érni a 10:03-kor induló Pécsre tartó buszt. Elhatároztam, hogy nagyobb tempóra kapcsolok, elraktam a fényképezőgépet a táskába és megindultam vissza az esőházhoz, ott volt kiszalagozva a lefelé irány. Már csak 6 km volt vissza a célig, lefelé pedig kocogósra vettem a dolgot. A leírás szerint 2,5 km megtétele után elértem a piros kereszt jelzést, ez pedig elvitt a sárga sáv jelzésig, amin ezt követően kellett menni. Az igazság az, hogy egy deka jelzést nem láttam sehol, csak a szalagozást követtem. A PITE-seknek pedig nagy dicséret jár ezúttal a szalagozásért, eddigi túráikon sosem volt ilyen jól megoldva a dolog, mint a mostanin. Szóval én csak futottam és futottam, ahogyan Forrest Gump és egy idő után kint találtam magam a tarló szélén, hátam mögött a Zengővel, előttem a távolban pedig Pécsvárad egyik templomával. Nem kellett már sok, kocogtam még egy rövidet és máris a házak között voltam a Petőfi utcában. Figyeltem a leágazó utcákat, először az Ady Endre, majd a Magyar köz, végül a Zengő utca. Nekem pont ez kellett, elfutottam a templom és a vár mellett és így tovább lefelé, amíg újra a parkban nem találtam magam, amin reggel átvágtam. Innen laza sétával beértem a közeli célba, átvettem a jutalmam és kényelmesen odaértem a buszmegállóba.

Várad 15
időpont: 2012. július 21., helyszín: Kelet-Mecsek
táv (k. sz.): 16,5 km, szint (k. sz.): 578 m, idő (ó:p): 3:06

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s