Tubes 20 (2012. 08. 11.)

A mai nap jó korán kezdődött, hajnali négykor keltem ugyanis, 5:15-kor pedig már az 1-es busz megállójában toporogtam. A busz érkezett is, majdnem továbbment, szabályosan le kellett intenem, hogy megálljon. Ott találkoztunk Gergővel és mentünk Uránvárosba, ahol 20 perc várakozást követően már a 26-os busszal robogtunk a Cserkúti Csárdához, ott volt a mai túra rajtja. Mi a 20-as résztávot választottuk, az általunk választott 6:00-ás indulásig volt még 10 percünk, ezért megkóstoltuk a szervezők által felkínált káposztás bélest. Én benyomtam hármat, mert reggelizni nem volt időm és bár nagyon finom volt, mégsem volt teljesen jó ötlet. Elég kellemetlen 20 km-en keresztül visszaböfögni a káposzta ízét. A lényeg, hogy jó volt, hatkor pedig elindultunk. Kezdetben a piros négyzeten mentünk kertek alatt, azonban az itiner kék háromszögről is beszélt, de azt sehol nem láttuk. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, de a piros legalább megvolt és ezért mentünk tovább rajta. Aztán amikor élesen balra kanyarodott az út, nekem már gyanús volt és előszedtük a térképet, hogy bepozicionáljuk magunkat. Amíg ezt csináltuk, neszelést hallottunk, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. A szemünk sarkából viszont mozgást láttunk, egy róka volt az ami nem több, mint 3 méterre ment föl mellettünk egy másik földúton. Azért a kíváncsiság megállította és nézegetett minket, sajnos azonban fotót nem sikerült készíteni, mert ha megközelítettük, rögtön odébb futott, hogy a tisztes távolság megmaradjon közöttünk. Közben pedig arra is rájöttünk, hogy az itiner térképe és leírása Cserkúttól érvényes, ha jól emlékszem tavaly hozták le a rajtot Pécsre, a papírokat viszont nem módosították e szerint. Annyira nem nagy gond, mert a térkép megtekintése után egyértelmű lett a szitu, így aztán elindultunk és hamar Cserkútra értünk, a település közepén fekvő templomnál végre megtaláltuk a piros négyzet-kék háromszög kombót, így már nem tévedhettünk el.

Az úton a Jakab-hegy vörös homokkövéből kialakult finom homok borított mindent, itt-ott még a sziklák is kilógtak a földből. Nemsokára már csak a kéken haladtunk és a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet táblánál betértünk az erdőbe. Nem volt túl kellemes ez a sziklákkal tarkított emelkedő ami előttünk állt, engem még a hűvös, szeles reggeli idő is kicsit megdolgozott. A Jakab-hegy vonulata a napsugarakat még nem engedte át, ezért is volt hűvös, de csak meneteltünk, az legalább valamennyire melegített. A szerkövekig valahol félúton megálltunk kicsit pihenni és frissíteni, majd ismét nekiugrottunk az emelkedőnek. Felértünk és átváltottunk a piros háromszögre, aminek magasabban futó részeire már rásütött a felkelő Nap, csodálatos aranyszínűvé változtatva az erdőt.

Azért ez dobott a morálon a jó irányba, talán ezért is, de hamar elértük a Babás-szerkövek keleti végét. Ebben a kora reggeli fényben szépen néztek ki a pellérdi halastavak és az alattunk elterülő Kővágószőlős is. A fényképek elkészülte után megkezdtük a sziklamászást a csúcs felé.

Aki járt már erre, az tudja milyen kalandos itt feljutni, nekem pedig az tűnt fel, hogy a jelzés bevisz a Sasfészekhez. Úgy emlékeztem korábbról, hogy nem tesz ilyen kitérőt, de lehet csak rosszak az emlékek. Innen már nem volt sok, még egy meredekebb rész és feljutottunk a gerincre. Az első ellenőrzőpont a kilátónál volt, aláírás után a kék sávon mentünk tovább, azon a részen amit megannyi túra útvonala érint. Vagyis leereszkedtünk a Szuadó-nyereghez, onnan még mindig a kéken tovább a Vörös-hegyre, majd azon túl lejtmenet következett a Remete-rétre. De amíg odaértünk, felemlegettük a jó öreg ’90-es éveket. Attól kezdve, hogy a Csillagok Háborúját még videókazettán láttuk, a turbórágón át egészen a 386-os, 486-os és így tovább számítógépekig, amin a Prince of Persia és a Terep2 voltak a sztár játékok. A kis múltidéző olyan jól sikerült, hogy a Remete.rétig tartó pár kilométer hamar elolvadt és már lent is találtuk magunkat. Innen a Z+ vitt tovább, ami nem tartozik a kedvenc útvonalaim közé, a maga meredek és helyenként járhatatlanul sziklás talaja miatt. Végül ezen is túl voltunk és már a műútnál találtuk magunkat. Aztán ott kiderült, hogy kicsit előbb kellett volna váltani a sárga keresztre, amit mi elmulasztottunk. Gyors újratervezés után az aszfalton, amin egyébként a S- jelzés fut, mentünk el a Lapisig, a kereszt is ide tartott. Felmentünk a Rotary körsétány északi csücskéhez, ahol következett a túra rövid, kreatív része. Ez abban merült ki, hogy két-két pont volt a Rotary északi és déli csücskében és egy fönt a Tubes csúcsán. A lényeg az volt tehát, hogy egyszer körbejárjuk teljesen a Rotary utat és a két Tubes gerincét is. Az útközbeni aláírásokat pedig tetszőleges sorrendben lehetett megszerezni. Nagyon ötletes ez a megoldás és nekem nagyon tetszett, hogy körül is kell járni, valamint meg is kell mászni a két Tubest. Így teljes mértékben értelmet kapott a túra “Tubes 20” elnevezése. Mi úgy határoztunk, hogy a nehezével kezdjük, az első Rotary aláírás után megkezdtük a csúcstámadást, hamar felértünk és ott is begyűjtöttük az aláírást. Itt kaptunk csokit is, ezt követően a Kis-Tubes felé vettük az irányt, a kilátóban kicsit megpihentünk, én ettem, Gergő fényképezett. Miután tovább álltunk innen, már a második Rotary ponton voltunk, a körsétány déli végében. Következett maga a körút, aminek az északi részével kezdtünk. Elhaladtunk az információs táblák, majd az Öreg Tölgy mellett.

Elértük a visszafordítót és megint a Rotary 1-es ponton voltunk, amit újabb aláírás és egy pohár víz elfogyasztása után hagytunk magunk mögött. A körút déli része kicsit rövidebb, ezt 16 perc alatt jártuk végig, megkapva az utolsó Rotary aláírást, innen már csak a cél volt vissza. Az út odáig a Misinán át, a Tv-torony tövében vezetett, le a sípálya mellett. Nem kellett teljesen lemenni Dömörkapuhoz, kicsit feljebb volt a cél egy pihenőhelyen. Mire odaértünk a szervezők gázpalackja megadta magát, ezért fel kellett függeszteniük a virslik főzését. Szerencsére még volt 2 pár megfőzve, azt mi megkaptuk és jóízűen elfogyasztottuk. Ezek után már csak a “díjátadó” következett, megkaptuk az emléklapot és a kitűzőt. Ez utóbbi olyan igényes, hogy talán ez a legszebb azok közül, amiket az eddigi túrákon kaptam. Virtuálisan pedig már a “Baranya Teljesítménytúrázója 2012” ezüst fokozata is megvan, ez volt ugyanis a 11. túrám a 20-ból.

Tubes 20
időpont: 2012. augusztus 11., helyszín: Nyugat-, Közép-Mecsek
táv (k. sz.): 21,4 km, szint (k. sz.): 855 m, idő (ó:p): 4:27

Tubes 20 (2012. 08. 11.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s