Jó Szerencsét 15 (2012. 09. 09.)

Szerencse fel, szerencse le;
Ilyen a bányász élete.

Komlói rajttal rendeztek ma bányász emléktúrát, melyen Gergővel mi is elindultunk. Viszonylag későn, csak reggel 7-kor indult a távolsági busz Pécsről és fél óra alatt Komló központjában voltunk. Ott pedig a Városház téren regisztráltuk magunkat a túrára. Mint kiderült, az indulókat két csoportra bontva, vezetéses túra lesz. Persze egyéni tempóban is lehetett menni, mi ez utóbbit választottuk. Ez előtt azonban a rajtban meghallgattunk egy rövid előadást Jánosi Engel Adolfról, akiről dióhéjban elég annyit tudni, hogy ő volt a komlói szénbányászat megalapítója. Emellett pedig ő építette ki Pécsett a Balokányfürdőt, melyet később a városnak adott. A rövidke beszéd után a bátrabbak virágot helyeztek el a mellszobránál, majd elindult az első, 8 órási csoport. A rajtban ismét találkoztunk Tamással, aki hozzánk csapódott, és hárman indultunk neki a majd’ 17 km-es távnak. Kezdetben a csoporttal tartottunk, hiszen rögtön a túra elején kitérőt tettünk a Kossuth altáróhoz, ahol szintén információhalmazt zúdítottak ránk a létesítménnyel kapcsolatban. Mindezek után már váltottunk a saját tempónkra, és bár kaptunk térképet, mégis inkább az útvonalon felfestett bányászkalapács jelre hagyatkoztunk. Az altárótól visszamentünk a vasúti kereszteződéshez, majd egyenesen megindultunk a templom felé.

A templom mellet felfelé vitt az út, hol az erdőben, hol pedig betonon. Ez utóbbi volt viszont a jellemzőbb borítás a túra teljes hosszát tekintve. Ahogy haladtunk és beszélgettünk közben, igencsak lendületes tempóban hagytuk magunk mögött a métereket. Egy emelkedőt követően, ahol éppen fakitermelést végeztek, mi jobbkanyart vettünk és pár perc elteltével már a Kossuth I-es aknánál találtuk magunkat. Itt pecsétet kaptunk és csokis puszedlit. Én meg értetlenül vakartam a fejem, ugyanis a térkép szerint még nem kellett volna ott lennünk, így végképp nem értettük, hogy milyen méretarányú.

Nem sokat foglalkoztunk vele, csak mentünk tovább. Nemsokára elhagytuk a Kossuth II-es aknát is és újfent betonon folytattuk a túrát. Azt kell mondjam, hogy ez a szakasz is sokkal rövidebbnek érződött, mint ahogyan azt a térkép jelölte és már a III-as akna helyét jelző villanyoszlop felfestés mellett is elmentünk. A következő Y-elágazásnál a jobb oldali ágon haladva már a Béta-aknánál voltunk, ahol újabb pecsétet kaptunk. Frissítőként tea járt és persze meghallgattuk az akna történetét. A környező aknák mind a nemzet nagyjairól kapták a nevüket, Béta-akna elnevezésénél azonban senki nem jutott eszükbe az akkori szakembereknek és ezért a terület kimérésekor ide eső B-pontról nevezeték el Béta-aknának. Aztán azt is megtudtuk, hogy az ’50-es években két épület volt a területen, az egyikben laktak a smasszerok, a másikban pedig azok a piti bűnökért elítélt fegyencek, akik itt bányászták a szenet.

Végül pedig igazi kuriózumban volt részünk: a pontőr bácsi eljátszotta nekünk klarinéton a bányászhimnuszt, a pontőr néni pedig énekelte hozzá a szöveget. Ezután még kigyalogoltunk az akna emlékkövéhez, majd elbúcsúztunk és visszakeveredtünk az útra. Itt tettünk egy rövid kitérőt, a térkép jelölt egy “rálátás a kőbányára” nevű helyet, mi pedig kíváncsiak voltunk. Az a kilátás csak részleges volt a kőbányára, de a távolban legalább látszott Komló egy része. A kitérő után, ismét az aszfalton elhagytuk a Diagonál-aknát és egy újabb Y-elágazó bal ágát követve már erdőben mentünk. Nagyrészt lejtmenetben, majd a lejtő alján egy napsütötte kis tisztáson több tucatnyi őszi kikerics tövet találtunk. Fotószünet következett, pár perccel később pedig ismét mozgásban voltunk, felfelé. Aztán elnéztünk egy kanyart és kiértünk ugyan a főútra, de sokkal arrébb, mint kellett volna. Persze nem volt gond, elindultunk a helyes irányba és ismét felvettük a jelet. Már Komló gesztenyés nevű részében jártunk, a jel pedig egy kocsma mellett kanyarodott fel a dombra. A gond csak az volt, hogy a kocsma pont a mai napon volt zárva. A domb tetején már Zobák-akna várt ránk, házak között tekeregtünk kicsit, aztán felértünk az ellenőrzőponthoz. Zobák-akna különleges atmoszférájú hely, még állnak az épületek, melyek egy nagy udvart fognak közre és teljesen ki vannak belezve. Az egyikbe be is benéztünk és konstatáltuk, hogy remekül lehetne ezen a helyen posztapokaliptikus témájú filmet forgatni.

Zobák-akna után visszaereszkedtünk a főútra, a Kőbánya után betértünk az erdőbe, a Glanzer-tárót magunk mögött hagyva már a cél előtti utolsó ponthoz tartottunk. Ez a szerencse-táró volt, a pecsét után már csak a jelzést követtük, ami visszavitt Komlóra. Végigmentünk az Ady Endre utcán, majd pedig ráfordultunk a Kossuth Lajos utcára, ami már a célegyenes volt. A túrát a Bányászparkban az emlékműnél zártuk. A fura az volt, hogy nem éreztük 17 km-nek a megtett távot és élveztük is, mert nem volt szokványos, már csak a tematikáját tekintve sem.

Jó Szerencsét 15
időpont: 2012. szeptember 9., helyszín: Kelet-Mecsek
táv (k. sz.): 16,9 km, szint (k. sz.): 360 m, idő (ó:p): 4:10

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s