Mecsek 20 az Olimpia Évében (2012. 09. 22.)

Ma tartották a Természetjárók Napját, igaz ugyan, hogy a rendezvény Dobogókőn volt, de azért mi ketten Gergővel megtartottuk itt a Mecsekben is. A reggel fél 7-kor induló busszal utaztunk Zobákpusztára, hogy elinduljunk az egyszeri rendezésű olimpiai témakörű túrán. 7 óra után pár perccel már a rajtnál voltunk, de indulni csak fél 8-tól lehetett, így volt kis időnk rendezni a gondolatainkat és felkészülni az előttünk álló 22 km-re. Az idő csípős és szeles volt ugyan, de bíztunk abban, hogy jobbra fordul később. Aztán eljött az indulás ideje és egyszerre tucatnyi túrázó özönlött ki a Vargánya Tanya kapuján, hogy nekiugorjanak választott távjuknak.

Egyébként a legelszántabbak a 110 km-es távon indultak, később a szervezőktől megtudtuk, hogy összesen 152 induló volt és ezek egyharmada vállalkozott 110 km teljesítésére. Mi is elindultunk a magunk 22 kilométerére, ki a kapun majd pár méterrel lejjebb be a kék négyzeten. A Nap már emelkedett, vakított is rendesen, elhagytuk a Gyopár kulcsosházat és beértünk az erdőbe. Még itt is csípett a levegő, ennek ellenére robogtunk előre, magunk mögött hagytunk két forrást, majd becsatlakozott a Z+ jelzés, így az együtt haladó felfestéseket követtük tovább.

Én kicsit megálltam játszadozni a fákkal és a hosszú záridővel, de csak pár percre, majd továbbhaladva következett a Pap-rét, amely telis-tele volt őszi kikericsekkel. Itt is időztünk pár percet fényképezéssel, ezt követően pedig már az aszfaltutat kereszteztük és elkezdtünk lefelé ereszkedni. Közben egyre melegedett az idő, én megváltam a pulcsimtól, de miután ezt megtettem pont leértünk a Püspökszentlászló alatt található völgybe, ahol még a leheletünk is látszott és érezhetően sokkal hűvösebb volt, a pulcsi visszakerült rám.

Ettől a ponttól kezdve szalagozást követtünk és bizony combos kaptatón jutottunk fel az erdőben futó jelzetlen útra, ezen tovább pedig még mindig a szalagozás mentén kanyarogtunk meredek patakvölgyek fölött az első ellenőrzőpont felé. Nagyjából 20 percnyi tekergés után elértük a Mária-kápolnát, itt kaptuk az első matricát az itinerbe. Ezen Risztov Éva fotója látható, aki hosszútáv úszásban nyert aranyat Londonban. Rövid pihenő után folytattuk utunkat egy rövid szakaszon a sárga körön, majd ismét csak szalagok mentén.

Ekkor már a Zengő északi lejtőjét másztuk, ami bizony rendesen megizzasztott mindenkit. A nagy mászás végét egy bozótos szakasz jelentette, ezután a kereszt mellet kiértünk a sárga háromszög jelzésre, a változatosság kedvéért újabb emelkedő után ezen értük el a Zengő csúcsát, ahol Berki Krisztián tornász került az itinerbe, aki hibátlan gyakorlatával nyerte meg az egyéni lólengés aranyát. Miután kifújtuk magunkat a csúcson, elkezdtünk leereszkedni a hegyről az általam már jól ismert sárga sávon.

Télen tréfás tud lenni ez a lejtő, most azonban nem okozott gondot, hamar leértünk a sík részre, ahol továbbra is a sárga sávon gyalogoltunk. Az aszfaltúthoz érve bal kanyart vettünk és egy mélyúton megindultunk Püspökszentlászló felé. Az út nem tartott sokáig, az ellenőrzőpont ezúttal a Hettyey-forrásnál volt és minden igényt kielégített. Finom házi sütésű meggyes pitével kínáltak, amit én szamóca szörppel öblítettem le. Az itinerbe Kozák Danuta került a K-1 500 m és a K-4 500 m olimpiai bajnoka. A pont után mászós szakasz következett, a sárgán föl először Diós-kúthoz, ezt követően pedig tovább a Hárs-tetőhöz. Innen kellemesebb volt, Miske-tetőn mentünk át, ahol egyes részeken annyi őszi kikerics nyílott, mintha csak egy lila szőnyeg lett volna leterítve a fűre. Miske-tető után még másztunk kicsit, fel a Cigány-hegyre a kilátóhoz. Itt újabb pont volt, és megmondom őszintén nem tudom melyik olimpikonunkat kaptuk, mert a neve nincs ráírva és az arca sem ismerős. Az igazolás után körbenéztünk a kilátóból és már mentünk is tovább. Rövid emelkedés után mentünk egy nagy hurkot a piroson és gyakorlatilag már a Pásztor-forrásnál találtuk magunkat ahol újabb pont volt felállítva. Itt aztán frissítettünk is, volt zsíros kenyér, lekváros kenyér, “nutellás” kenyér, nápolyi, kétféle szörp. Szóval nagyon változatos ellátmány volt itt, az itinerbe pedig Szilágy Áron, aranyérmes vívó került. Megköszöntük a szívélyes ellátást és lementünk a betonos útra, amin 2,5 km séta következett. Ez is olyan volt, mint ahogyan az lenni szokott, unalmas. De legalább szép helyen vitt az út. A betonút végét az Iharos-kút jelentette, itt balra bementünk az erdőbe és egy leszakadt hídon átkelve meneteltünk tovább. Hol felfelé, hol szintben, de mindig előre. A Gergely-Éva-forrást elhagyva már közel voltunk a Máré-várhoz, ahol újabb ellenőrzőpont várt ránk. Az itiner szerint “itt találkozhatsz egy aranya-ezüst-bronzérmes olimpikonnal“. Gondoltuk valaki olyan lesz a fényképen, aki mindhárom éremmel büszkélkedhet, de felérve a vár alá nagy meglepetésben volt részünk. Személyesen Sors Tamás, London paralimpiai bajnoka várta a túra résztvevőit.

Természetesen készült közös kép és váltottunk néhány mondatot, majd megnéztük a várat. Ezt követően elköszöntünk tőlük és a S+ jelzésű úton folytattuk tovább.

Ez a szakasz igazi hullámvasút volt, hol szuszogós emelkedőkkel, hol pedig kellemes lejtőkkel. Útközben még az egyik szervező lányzóval is találkoztunk, aki éppen a szalagokat helyezte ki a 110-eseknek, akik éjszaka járnak erre. Gyakorlatilag vele értük el a cél előtti utolsó pontot, ami a Csugrónál volt felállítva. Emberke nem volt kihelyezve, csak a matricák, ezúttal Gyurta Dani, aranyérmes úszónk került az itinerbe. Innen már jól ismertem az utat vissza Zobákpusztára. Először kimentünk a főútra, majd pár száz méter megtétele után ismét vissza a fák közé. Itt két kisebb tisztáson mentünk át, ahol szintén lila szőnyeget alkotva virítottak a kikericsek. Még egy kis emelkedés-süllyedés következett, aztán már Zobákpusztán is voltunk, besétáltunk a célba és átvettük a kitűzőt és oklevelet. Ettünk egy-egy szelet zsíros kenyeret, majd ültünk még a célban másfél órát, amíg nem jött a busz. Remek túra volt, pont ideális őszi időben, amikor süt a Nap de csak annyira van meleg, hogy pulóverben kellemesen lehet kirándulni. Az össztávot illetően pedig ezzel a túrával átléptem a félezer km teljesített távot.

Mecsek 20 az Olimpia Évében
időpont: 2012. szeptember 22., helyszín: Kelet-Mecsek
táv (k. sz.): 22,7 km, szint (k. sz.): 975 m, idő (ó:p): 5:45

Mecsek 20 az Olimpia Évében (2012. 09. 22.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s