Szent Imre 10 (2012. 10. 06.)

A tegnapi napon egyedül keltem útra reggel, sem Elek, sem pedig Gergő nem ért rá. Ezúttal nem kellett annyira korán kelni, 7-kor indult a busz Túronyba. Ugyanis a Villányi-hegységben volt túra, oda pedig előszeretettel megyek, mert ezen kívül csak a Tenkes túrákat rendezik meg tavasszal ezen a hegyen. Így aztán oda mentem, habár a DÖKE 30/15 is ezen a napon volt. Én egyrészt azért választottam az előbbit, mert ez beleszámít a “Baranya Teljesítménytúrázója” mozgalomba. Másrészt már említettem, hogy ritkán van a Villányi-hegységben túra, ez is érv a Szent Imre túrák mellett. Harmadrészt azt találtam ki, hogy a túra után felnézek a Csarnóta felett álló kilátóba. Így aztán három nyomós indokkal fél nyolc előtt pár perccel már szálltam le Túronyban a buszról és felmásztam a művelődési házba. Finoman szólva sem tolongtak a túrázók a rajtban, én ezt annyira nem bántam mert így gyorsan tudtam nevezni és a 10-es távon, amit választottam, meg is kaptam az 1-es rajtszámot. Mielőtt elindultam volna, még összepakoltam a cuccom, átnéztem a kiadott útvonalat és nekiindultam. Igazság szerint az elmúlt két év Tenkes túráinak útvonala teljes mértékben lefedte a mostani 10-es távot, de azok mindig tavasszal vannak, most viszont ősszel jártam be az erdőt. Ebből kifolyólag már ismert volt előttem a kijelölt út, először a templom mellett mentem el, utána pedig először jobbra, majd a következő elágazásnál balra fordulva a sárga kereszt útvonalon haladtam felfelé. Présházak között vitt az út, és itt-ott már pirultak a szőlő levelei, mutatva az ősz jelenlétét.

Hamar elhagytam a présházakat és a leírás szerint a nagy diófát elhagyva felfelé kell menni. Az addig oké, hogy még mindig emelkedett az út, de ez a nagy diófa előlem évről-évre elbújik, sosem találom. Mondjuk nem nagy gond, van már itt helyismeretem, a diófa nélkül is boldogultam. Írtáson visz keresztül az út, majd nem sokkal később már a hegytetőre vezető betonúton találtam magam, amit 800 méternyi gyaloglás után hagytam el, balra befordulva az erdőbe, immár a kéket követve.

Tudtam, hogy innen már nincsen sok hátra az első ellenőrzőpontig, amit az útjelző táblánál állítottak fel. Még mielőtt odaértem volna, gyönyörű darab harkály tintagombát (felső kép) találtam az út szélén. Ez és az eddig látott többféle gomba is az ősz félreérthetetlen jelei. A fényképezés után már csak 1-2 percbe telt és elértem a pontot. Itt a srácoktól pecsétet és cukorkát kaptam, utána pedig balra, továbbra is a kéken maradva folytattam utamat. Az útnak ezen része visz át a déli oldalra, ami a növényzeten egyértelműen érződik, sokkal nyíltabb ez a rész és néhol az alapkőzet is kibújik a talaj alól, apróbb sziklák formájában. Ez a még mindig fura elnevezésű Köves-máj nevű terület. Itt elég jó tempóban haladtam és nagy meglepetésemre hirtelen újabb ellenőrzőpontot találtam a pihenőnél, ahol a sárga háromszög lekanyarodik Máriagyűd felé. Térkép alapján kicsit arrébb gondoltam ezt a pontot, de alaposabban megnézve valóban ott volt, ahol a térkép jelölte. Pecsét és csokis nápolyi után az említett sárga háromszögön ereszkedtem. Hosszúnak nem igazán mondható, de annál rosszabb az útvonal, nem kímélte a térdeimet. Végül csak leértem a református templomhoz, ahol a sárga sávot követve eljutottam a túraállomásra, itt volt a frissítőpontként is működő ellenőrzőpont. Pihenés közben elmajszoltam egy szelet zsíros kenyeret és leöblítettem egy pohár idei és helyi rozéval. Mire indultam tovább pont elkészült a tea, ebből kaptam egy pohárnyit, így indultam tovább vissza református templomhoz. Odaérve mentem tovább egyenesen a sárga sávon, a Csodabogyó tanösvényen vitt vissza az út. A tanösvény elején végre a tea is kihűlt valamennyire, így meg tudtam inni. kellemesen frissítő volt, aztán elpakoltam a bögrémet és nekivágtam az emelkedőnek. Csak mentem és mentem, aztán elhagytam a kilátót, ami nagyjából fél úton van a következő pontig, majd elhaladtam a Pyber-kunyhó mellett is.

Innen már csak egy laza emelkedő állt köztem és a pont között, ami ismételten az útjelző tábla volt. A srácok meg is jegyezték, hogy gyors kör volt és megígértették velem, hogy jövőre is jövök a túrára. Elköszöntem tőlük és a már jól ismert úton mentem vissza Túronyba, a célba. vagyis a kéken vissza a aszfaltos útig, aztán azon lefelé 800 métert, majd át az írtáson, elmentem a számomra nem létező nagy diófa mellett, leereszkedtem a présházak között, végül a két elágazás után már a templomnál voltam, onnan pedig besétáltam a célba. Kis meglepettség ott is volt, hogy hamar visszaértem, ettől függetlenül a kitűzőt megkaptam. Ugyanazzal a mintával négy különböző színű is volt, én a rendező hölgy tanácsára a sárga színűből választottam, mert abból már csak három darab volt, jövőre már nem biztos, hogy lesz ilyen. A többi színből még bőven volt egy egész vajasdoboznyi. Nagyon kellemes kis túra volt, annál is inkább, mert gyönyörű napsütéses idő volt, tökéletesen alkalmas egy kis túrázáshoz.

Szent Imre 10
időpont: 2012. október 6., helyszín: Villányi-hegység
táv (k. sz.): 11,5 km, szint (k. sz.): 445 m, idő (ó:p): 2:27

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s