Börzsönyi Kéktúra: Diósjenő – Drégelyvár

Szerintem legtöbben a kéktúra szó hallatán az Országos Kéktúrára asszociálnak, amivel egyáltalán nincs gond. De ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy e mellett végigjárható a Dél-Dunántúli és az Alföldi Kék is. Valamint vannak kisebb “sodratú”, tájegységi kékek is, melyek közé tartozik a Börzsönyi Kéktúra. A bejegyzésben pedig a teljesítésének elhatározásától kezdve az első túra teljesítésének leírását olvashatjátok. Még novemberben történt, hogy a BTHE által rendezett “Mecsek 400” teljesítménytúra céljában vásároltam egy Börzsönyi Kéktúra igazolófüzetet. Mondván, úgyis többször megfordulok azon a területen miden évben, és amúgy is kacérkodtam már a teljesítésének megvalósításával. Az első lépés tehát megvolt, kezembe kaptam az igazolófüzetet. Maga az útvonal 62 km hosszan tekereg végig a Börzsönyön, Diósjenőről indulva, Bernecebaráti, Kemence és Nagybörzsöny érintésével Szobra érkezve. Ez a 62 km négy rövidebb túrára van bontva, ezekből az első kettőt teljesítettem december utolsó napjainak egyikén.
Bernecéről eljutni Diósjenőre csak kicsit volt macerás, Drégelypalánkon át Rétságra vitt a busz, ott átszálltam egy másik járatra, ami kilenc előtt pár perccel tett ki a diósjenői vasútállomáson, a túra kiindulópontján és egyben első igazolópontján.

bk1_01

Az állomás restijében megkaptam a pecsétet, beütöttem az igazolófüzetbe és kilenc óra után pár perccel nekivágtam a túrának. Kezdetben Diósjenőn tekergett az útvonal, a főút elhagyása után a Kápolna-hegy irányába mentem. Először pincéket, majd egy temetőt hagytam hátra, végül beértem az erdőbe. Télhez képest enyhe idő volt aznap, így szinte végig olvadt hóban haladtam, sok helyen pedig ez meg volt spékelve jégbordákkal. Főleg azokon a helyeken, ahol a túra útvonala széles erdészeti utakon haladt.

bk1_02

Fiatal erdőben vitt tehát az út, Tompaharasztnál értem ki belőle, de csak ideiglenesen. Itt rövid szakasz következett betonúton, helyesebben jégpáncélon, majd egy majorépületet megkerülve ismét csak bent az erdőben. Igazság szerint túl sok változatosságot nem mutat ilyentájt az erdő, viszont az ösvény telis-tele volt erdei vadak nyomával és köztük azért kivehető volt egy-két bakancsnyom is. Viszont az erdő csendje ilyenkor nagyon nyugtató hatású tud lenni.

bk1_03

A tompaharaszti majort követően 1,5 km-re az úton átfolyó patak késztetett rövid megállásra. Persze csak addig, amíg megtaláltam a legjobbnak ítélt átkelési pontot rajta a fák között. Szárazon megúsztam a dolgot, aztán tűnt fel, hogy már a Kámori-völgyben járok, ami a túra második pontja. Itt a táblán elhelyezett igazolókódot kellett a füzetbe felírni. Ezt követően frissítettem és megújult lendülettel indultam balra, tovább a kéken. Nem sokkal később tábla jelezte, hogy beléptem a Duna-Ipoly Nemzeti Park területére.

bk1_04

Csak mentem és mentem előre, majd jobbról vadkerítés szegődött mellém, az útról pedig jól látszott két közeli csúcs is, a Kámor és a Kőember. Nem sokkal arrébb a K-kerékpárút jelzés csatlakozik, majd egy erdészeti feltáróúton folytattam, miután egy hatalmas tölgynél éles bal kanyart vettem.

bk1_05

Innen csak néhány száz métert kellett megtennem, máris a Szondi kulcsosházhoz értem. Ma már nem működik, az ajtó és az ablakok vasráccsal vannak lezárva, az egész ház elég romos állapotú.

bk1_06

Haladtam tovább és egy rövid emelkedő után megint jégpáncélt értem, ezzel együtt pedig a Pénzásás nevű helyet. Nagy rét és parkoló található itt, a hely több turistaút találkozási pontja. Eljuthatunk innen Nagyorosziba, a Nagy-völgybe vagy Királyházára. Valamint, ahova én is igyekeztem, fel a Drégelyvárhoz. Szépen faragott tábla mutatta az irányt és várig hátra levő távolságot.

bk1_07

Laza emelkedő vette kezdetét, én pedig véget nem érőnek tűnő szakaszon jártam. Az ösvény ide-oda kanyargott az erdőben, nagyjából 2 km megtétele után értem el a kék és piros találkozását, innen már 1 km sem volt a következő pontig. Odáig az előbb említett jelzések együtt haladtak, én pedig elértem a Drégelyvár alatti K/P-rom elágazást, ami nem csak újabb igazolókódot jelentett a füzetbe, hanem egyben a Börzsönyi Kéktúra első túrájának végét is. A várhoz ezúttal nem tettem kitérőt, hanem folytattam utamat a kéken, a második túrát megkezdve. De erről majd egy másik bejegyzésben.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s