Tenkes 20 (2013. 04. 06.)

Április első szombatján ismételten korán keltem, nem akárhova készültem. Az egyik kedvenc túrámat, a Tenkes túrát rendezték ugyanis. Ahogyan azt már megszoktam, hajnalban megint hallottam az esőcseppeket a redőnytokon ugrálni, de ez rendszerint megszűnik, mire fel szoktam kelni. Ezen a napon másként volt, csendes, szemerkélő esőben gyalogoltam ki a buszmegállóba. A távolságin találkoztam Elekkel és Gergővel, aztán fel is szálltunk a Siklós felé induló buszra, ami hamar levitt minket Túronyba. Tavalyhoz képest annyi apró változás volt az elején, hogy a rajtot átrakták a Diósvölgyi ifjúsági táborba. Már az oda bevezető út ízelítőt adott az aznapi útviszonyokról, a regisztráció gyorsan és zökkenőmentesen lezajlott. Felrántottam a kamáslit és nekivágtunk a 20-as távnak. A másik változás abban állt, hogy az előző évekkel ellentétben most Bisse felé indultunk. Az üde és friss, párás tavaszi erdőben jó érzés volt gyalogolni, de a sár lépésről lépésre próbált rontani az élményen, persze nem hagytuk magunkat. Egyébként a teljes útvonal nagyjából 85%-a cuppogós sárban vitt, ennek ellenére baromi jó volt a túra. Tehát az erdőben kanyarogtunk a zöld jelzésen, nemsokára pedig már a sárga is mellénk szegődött. Nemsokára kiértünk a szántás szélére, innen már látszott a műút, ami Bissére vezetett be. Rákanyarodtunk és megcéloztuk a falut. Miután beértünk először balra majd pár száz méter után jobbra kanyarodva már azon a hosszú egyenesen jártunk, ami rövid bissei tartózkodásunk végét jelentette. Meg persze azt, hogy visszaérünk a sárba. Miután ez megtörtént, hosszú, nyitott szakasz következett, melynek végén már felsejlett az első ponton felállított napernyő. Odaérve pecsétet és csokit kaptunk, majd folytattuk utunkat. Balra indultunk tovább az erdősáv mellett, majd onnan kiérve hosszasan kanyarogtunk egy művelt terület mellett. Ennek az aljára érve visszaértünk az erdőbe és már a második ellenőrőzponton voltunk, ami a már megszokott ikszelős formában történt. A jelölés megtörténte után a kék keresztre váltottunk, ezen a szakaszon pedig szinte végig emelkedett az út és meg kell hagyni, jó hosszan. Hosszú percek teltek el így, ám csak elértük a harmadik pontot, ugyancsak ikszelős kiszerelésben. Itt vált szét a 15-ös és a 20-as táv. Mi, lévén az utóbbit választottuk, jobbra indultunk a kék sáv jelzésen. Széles gerincúton folytattuk, mely már ismerős volt a korábbi évekről. Ez az út vitt egyenesen a fekete kökörcsinek egyik lelőhelyéhez. Odaérve kicsit megpihentünk és lefényképeztük a kis növényeket.

t20-2013_01

 

Tavalyhoz képest lényegesen kisebbek voltak az egyedek, ez a szeszélyes időjárás nem tett túl jót nekik. A fotózás befejeztével már csak egy kanyar választott el a Csukma-kereszttől és az újabb pecséttől. E mellé szőlőcukor is járt, majd lefelé indultunk tovább a dombról. A sár miatt a szőlőtőkék között lavíroztunk, majd vadkerítés mellett vitt az út. Egy rövid erdősávot követően már az Akasztó-domb sziklagyepében találtuk magunkat. Az itt-ott felszínre bukkanó, sima felszínű sziklák bizony veszedelmesek nyirkos időben, amit tapasztaltam is. Az egyikre rálépve rögtön a pókfoci kiinduló testhelyzetében találtam magam, de szerencsére személyi sérülés nem történt és anyagi kár sem keletkezett. Újabb erdősáv következett, majd ismét sziklagyep. Itt viszont már várt az ikszelős pont, közvetlenül mellette ismét fekete kökörcsinek. Picit itt is időztünk, aztán leereszkedtünk a pincesorra.

t20-2013_02

 

A sor után aszfaltra értünk, ami a márványüzem után pincesorra vezetett. Ennek végén löszös mélyúton vitt fel az út, északi végében pedig újabb ellenőrző bója. Innen csak alig 500 méterre találtuk a következő, pecsételős pontot a Szent-kútnál. Tovább a sárga sávon haladtunk, ami pincék között vitt be Máriagyűdre a kegytemplom alá. Ott a piros körút jelzést követve felmásztunk a helyi Kálvária fölé, ikszeltünk, majd visszaereszkedtünk a templomhoz. Pár kanyarral később már a túraállomáson voltunk, ahol a már jól megszokott ellenőrző és frissítőpont működött. Elüldögéltünk itt egy szelet zsíros kenyér és egy-két pohár chardonnay társaságában egy ideig. Aztán összekészültünk és nekivágtunk a maradék 6 km-nek. A sárgán folytatva a református templomot hagytuk el, aztán a Csodabogyó tanösvényen kanyarogtunk egyre feljebb és feljebb a hegyen. A Köves-máj alatt haladt az út, pár percig megálltunk a kilátónál is, aztán visszatértünk az emelkedőre. A Pyber-kunyhó után már tudtuk, hogy hamarosan felérünk a dombtetőre, az előtte lévő sorompót megkerülve pedig már a bóját is láttuk, ahol újabb iksz került az igazolólapra. Ettől a ponttól akár már csukott szemmel is le tudtam volna vezetni a srácokat, annyiszor jártam itt. Az erdőn keresztül kimentünk a Tenkes csúcsára felvezető műútra, azon északi irányban lefelé az irtásig. Itt balra kanyarodva és tovább egyenesen nemsokára már Túrony présházai és pincéi között baktattunk. A túra végét egy szép mélyút, majd ezt követően még pár száz méter jelentette, amelyen visszaértünk az ifjúsági táborba. A kitűző átvétele után még a közeli patakban letakarítottuk a cipőnket, aztán már csak a buszt kellett megvárnunk.

Tenkes 20
időpont: 2013. április 6., helyszín: Villányi-hegység
táv (k. sz.): 20,7 km, szint (k. sz.): 633 m, idő (ó:p): 6:42

t20-2013_03

Tenkes 20 (2013. 04. 06.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s