Tanúhegyek 10 (2013. 05. 18.)

Jó dolog a hosszú hétvége, pláne ha olyan szép idővel párosul, ami szombaton is volt. Pont aznap, amikor a szüleimnek dolguk volt a Balatonon, a BTHE is teljesítménytúrát szervezett. Ezt a ziccert nem lehetett és kár is lett volna kihagyni, bár 2,5 óra alvással igazi kihívás volt reggel összeszednünk magunkat. De sikerült, így Brigivel reggel 6-kor már a Balaton felé gurultunk. A rajt az igazán hangulatos Badacsonytördemicen volt a faluházban, ahol mi kiszálltunk, szüleim pedig mentek tovább a dolgukra. Megint csak a rendezőség hozzáértését mutatja, hogy annak ellenére egyetlen felesleges percbe sem telt a regisztrációnk, hogy voltak még rajtunk kívül jócskán a a rajthelyen. Miután minden szükséges dolgot elintéztünk, nekiindultunk a 10 km-es távnak. Kezdetben a faluban kacskaringóztunk, persze végig emelkedőn. Hangulatos pincék és hétvégi házak között vitt az ekkor még aszfaltút, visszatekintve pedig a Szent-György-hegy terpeszkedett szét a távolban.

tanuhegyek10_01Különösebben nem kedvelem az aszfaltos borítást egy túrán, de a Dongó-kút elhagyása után legalább a fák jobban összezártak az út felett, így félig-meddig már erdőjáró kedvünk támadt. A Rodostó-házhoz felérve kicsit megpihentünk az udvarán, kinéztünk a Balatonra és kértünk emlékpecsétet az igazolólapjainkra. Miután mindez megvolt, megkezdtük az igazi mászást a Bujdosók-lépcsőjén. A 464 lépcsőfokból álló tünemény persze pihenőkkel elválasztott szakaszokból áll és érdemes is ezeken megállni pár percre, hogy megcsodáljuk a Badacsonyra jellemző bazaltoszlopokat. Persze a növényzet ilyenkor igen sűrű, látni nem sokat lehet az oszlopokból és az azokat körülvevő kőfolyásokból, de azért még így is mutat magából valamit. A lépcsősoron felérve igazi felüdülést jelent a következő szakasz, ami üde erdőben vezetett végig a kék jelzésen. A kissé lankás úton élveztük a meleg tavaszi napsütést és a néhol megélénkülő szelet, aztán el is értük a túra első ellenőrőzpontját, ami a Ranolder-keresztnél volt felállítva.

tanuhegyek10_02Innen nagyon szép kilátás nyílik a hegy alatt elterülő szőlőültetvényekre és a déli partra. Pecsételés után indultunk tovább ugyanolyan üde erdőben, amiben eddig is részünk volt, ám ezen a szakaszon már többet kellett fel és le mászni. Ezzel önmagában nem volt gond, de a nyirkos és sáros bazalt igencsak csúszós természetű, ami a haladást eléggé visszaveti. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem siettünk túlságosan, így inkább a biztonságra játszottunk, mint a rövid időre. Így ment ez mindaddig, amíg a Hertelendy-emlékhez nem értünk, ott kaptuk a második pecsétet az igazolólapra. A következő szakasz szerencsére ismerős volt nekem a tavaly nyári bringatúráról, így tudtam, hogy nemsokára felérünk a kilátóba. A pont után újabb “lépcsősor” következett, szerencsére ezúttal nem túl hosszan, majd az elhagyott erdei háznál jobbra fordulva csak pár száz méter volt vissza a Kisfaludy-kilátóig, ami a Badacsony legmagasabb, 438 méter magas pontján magasodik. Kis pihenés és várakozás után mi is felmásztunk a kilátó legfelső szintjére, el akartuk kerülni ugyanis a tülekedést az osztállyal, akik éppen fent voltak. Miután lekászálódtak, végre fel tudtunk menni és megcsodálni a Tapolcai-medence szépséges tanúhegyeit.

tanuhegyek10_03 tanuhegyek10_04 tanuhegyek10_05A Mecsek és a Börzsöny mellett a Badacsony és többi tanúhegy is a szívem csücske. Egyszerűen imádom, különleges kötődésem van ehhez a vidékhez. Miután jól kinézelődtük magunkat, lemásztunk a kilátóból, vissza a kékre és elkezdtünk leereszkedni a hegytetőről. Elértük a Kőkapu területét, ahol az ösvény rendkívül összeszűkül, két oldalán pedig masszív kőfolyás látható és a magasba emelkedő bazalttornyok és falak. Különleges hely, bár a meredek ereszkedő a térdeket egyáltalán nem kíméli.

tanuhegyek10_06Miután kiértünk a szűkületből többször is jelzést kellett váltanunk, de a rendezőség szalagozása minden esetben egyértelmű volt, szerencsére egyszer sem mentünk félre. A sárgán haladva a Klastrom-kút jelentette a következő megállót és vele együtt pecsétet, plusz szaloncukrot. Tovább folytatva utunkat a kutat elhagyva előbb rövid emelkedőt másztunk meg, majd hosszan tekergett velünk az erdei út, hol felfelé, hol pedig lefelé. Két-három kőpadot magunk mögött hagyva már a Rózsa-kőhöz érkeztünk, onnan tovább le a parkolóba, majd a Szegedi Róza-ház udvarára, ahol frissítőpont is fel volt állítva a pecsételés mellé.

tanuhegyek10_07 tanuhegyek10_08Finom, hideg szódavíz és lekváros kenyér volt a menü, majd nekiindultunk a még visszalevő 3 km-nek. Túl sok kihívást nem tartogatott ez a szakasz már, csak nagyjából 1 km-nyi emelkedőt az elején. Miután azon túl voltunk, ismét visszaértünk az aszfaltra és házak között bandukoltunk. Persze néha ilyen helyen is szem elé kerül egy-egy szépség, ami ezen a kora délutánon egy igen harcias bikapók volt.

tanuhegyek10_09A Rodostó-ház alatt elhaladva és visszaérve a Dongó-kúthoz már csak le kellett csorognunk a visszalévő 1,5 km-en a célba, Badacsonytördemicre. Szép túra volt, szép időben, rendkívül szép helyeken.

Tanúhegyek 10
időpont: 2013. május 18., helyszín: Balaton-felvidék
táv (k. sz.): 10,1 km, szint (k. sz.): 565 m, idő (ó:p): 3:33

 

 

 

 

 

 

Tanúhegyek 10 (2013. 05. 18.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s