Mecsek Kapu 28 (2013. 06. 08.)

Ha lassan is, de azért a nyár is mutat magából valamit. Így volt ez szombaton is, amikor szép és nyugodt időre keltem hajnalban. Gyors készülődés, aztán Gergővel már úton is voltunk a főpályaudvar felé. Ott még volt negyed óránk, így azt ki is töltöttük reggelivel és kávéval, majd fél hét után 5 perccel már a 34-es buszon ültünk és úton voltunk a Kardos-úti kulcsosházhoz. A rajtban érkezésünkkor még nem tolongtak a sporttársak, gyorsan tudtunk nevezni és pontban 7-kor el is indultunk a Mecsek Kapu elnevezésű túra 28 km-es távján. A sárga háromszöget céloztunk be elsőként, ami rövid kacskaringózás után levitt a Mecsek-kapuhoz, ahol zsírkrétás, ikszelős pont várt mindenkire. No meg egy rossz térkép, mint kiderült. Ugyanis innen a zöld kereszten kellett eljutni a Hotel Kikeletig, nem pedig a négyzeten, ahogyan a térkép írta. Nem okozott túl nagy gondot megoldani ezt a kis problémát, hamar felértünk a hotelhez, onnan pedig már ténylegesen a zöld négyzeten haladtunk. Az Ilonka pihenő elhagyása után még ereszkedtünk kicsit, majd váltottunk a sárgára, a jól ismert Irma útra. Ez visz fel az egykori vidámparkhoz, ahol én felfrissítettem magam a kút hideg vizével, aztán tovább emelkedtünk a sárgán, előbb a sípályához, onnan pedig fel, egészen a TV-torony lábához, ahol az első pecsétet kaptunk, mellé pedig balaton szeletet. Én azt be is toltam, kellett az energia, hiszen jó nagy kerülőúton másztunk fel a toronyig. Ezután a szokásos következett: továbbra is a sárgán le a betonlépcsőn, át a sorompó alatt, a Rotáry-út kezdetén túl a Kis-Tubes elhagyása után fel a Tubesre. De egyáltalán nem panaszkodom, ugyanis az évek óta fotózni vágyott turbánliliom több tövét is megtaláltam, és teljes pompájában sikerült lefényképezni.

mk_01A liliomok mellett pedig a cincérek nászába is bepillantást nyertünk. A Tubesen felmentünk ugyan a kilátóba, de rettentő párás volt az idő, így a fénykép készítése elmaradt. A Tubesről leereszkedtünk a Lapisra, majd onnan a sárga kereszt jelzésen mentünk tovább, ami rendkívül gyors szakasz, tempósan haladtunk rajta. Ahogyan ereszkedtünk egyre lejjebb és lejjebb, úgy jelent meg sajnos a sár is. Büdös-kút előtt már igencsak óvatosan lépkedtünk, de épségben leértünk a kulcsosházhoz, ahol a második pecsétet osztották. Innen a kéken folytattuk egy darabon, majd váltottunk a sárga négyzetre. Sárban haladtunk és beálltunk egy jó tempójú társaság mögé, akik így kicsit húztak minket is. Folyamatosan ereszkedtünk, majd következett a túra legrosszabban járható szakasza a zöld sáv képében. Meredek lejtő, agyagos, csúszós sárral. Itt aztán észnél kellett lenni és jó sokáig is tartott, amíg leértünk rajta. De legalább már az orfűi Mecsek-házánál voltunk, ahol újabb pecsét várt, mellé pedig csokis keksz és szörp. Kicsit pihentünk, frissítettünk, majd Orfű hangulatos utcáin kanyarogtunk, amíg a jelzés vissza nem vitt az erdőbe. Persze erős emelkedővel párosult mindez, így itt visszavettünk a tempóból. Ekkorra már olyan meleg lett, hogy a póló lekerült, így kicsit elviselhetőbb volt a klíma. Az emelkedőket itt-ott azért megtörte néhány szintben haladó szakasz, de összességében nem volt túl kellemes felfelé caplatni. Ezt az érzést azt sem űzte el, hogy egy tarvágott terület mellett, hosszan elnyújtott, alattomos emelkedőn vezetett az útvonal. Hosszú percekig meneteltünk rajta, aztán végre felértünk és a kék rom jelzésen folytattuk.

mk_02Igazi felüdülés volt a sok emelkedő után. Az út a Cinke-tanya érintésével vitt, ahol kicsit megpihentünk, előkerültek a szendvicsek is. Közeben a társaság is felért, megint beálltunk mögéjük, és megkezdtük a hosszú menetelést Éger-völgy-felé. Ennek első szakasz a rom jel után a kék sáv volt, amit a Szuadó-nyeregeb vitt, innen pedig a kék kereszten faltuk a kilométereket, amíg be nem értünk Éger-völgybe. Ott pedig a patak mentén haladva elértük a tavat, majd beértünk Teca Mamához. Újabb pecsételés és mivel időben elég jól álltunk, így egy kóla mellett elücsörögtünk itt kicsit. A pihenő után összeszedtük magunkat és nekiiramodtunk az utolsó 6 km-nek. Teca Mamától lefelé indultunk a kereszteződéshez, onnan pedig lefelé a 23-as busz útvonalán a Magyarürögi útra. Ezen aztán felfelé haladtunk, majd több váltást követően már Deindolban voltunk, továbbra is aszfalton. Szörnyű volt ez a szakasz, a tűző napon felfelé, a meredek aszfalton. Iszonyatosan hosszúnak, véget nem érőnek tűnt és megszenvedtünk vele, amíg végül elértük az erdőszélet. Onnan viszont, nagy meglepetésemre nem kellett sokat menni, hogy rácsatlakozzunk a piros sávra, ami azt jelentette, hogy belátható közelségbe került a cél. Ettől aztán mintha új erő költözött volna belénk, úgy indultunk meg a piroson. Pár kanyar és egyenes szakasz után már elértük az erdei tornapályát és ahogyan haladtunk, számoltuk vissza az állomásait. A 7., a 6., az 5. és így tovább. Mire elértük a Mandulást már nagyon fáradt voltam, de onnan tényleg nem kellett sok a célig, így aztán összeszedtem magam. Az Állatkert alatt befordultunk a sárga háromszögre, ahonnan már csak 1-200 méter volt hátra. Végre megpillantottuk a kulcsosházat, beértünk a célba. Igencsak boldogan vettük át az emléklapot és mellé azt a szép jelvényt, ami a teljesítésért járt. Indulás előtt még ettünk zsíros kenyeret, leöblítettük szamóca szörppel, majd megköszönve mindent elindultunk a 11-kor induló buszhoz, ami hazavitt minket.

Mecsek Kapu 28
időpont: 2013. június 8., helyszín: Közép-Mecsek
táv (k. sz.): 27,6 km, szint (k. sz.): 1100 m, idő (ó:p): 6:30

mk_03

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s