Királyháza 30 (2013. 07. 28.)

Már reggel 3/4 8-kor nagy meleg volt Kemencén a túra rajtja előtt, ahogyan a padon ültem és a térképet bogarásztam. Nem sűrűn teljesítménytúrázom a Börzsönyben, sőt, ez volt az első teljesítménytúrám itt, így aztán kiemelt figyelmet fordítottam az útvonalra. Már előző nap délután egy órát ültem a térkép felett és memorizáltam a túra útvonalát. Persze biztosra sosem lehet menni, így még indulás előtt is a térképet bújtam, amit egy sms szakított meg, gyors válasz és vissza a térképhez. Elérkezett a 8 óra, a hivatalos rajtidő, így elpakoltam a lapot a zsebembe és nekivágtam az előttem álló 30 km-nek. A rajttól, ami a kemencei kisvasút végállomásánál volt, annak pályáját kellett követni. Ez nem jelentett mást, mint laza 4 km-t aszfalton. Jó kis bemelegítés a Csóványos csúcsára. Jó tempóban haladtam, előttem végig látótávolságon belül egy nagyjából 10 fős csoport bandukolt, és hamar el is értük a kisvasút aktuális végállomását, a Fekete-völgyben fekvő Vilatit. Innen kezdett érdekessé válni a túra, ugyanis magunk mögött hagyva az aszfaltot, elkezdtünk mélyen benyomulni az erdőbe. Bár az ösvényt itt sűrűn benőtte a növényzet, köztük a rengeteg csalán, azért mégis nagyon látványos volt, hiszen itt fekszik a kisvasút ma már nem használt, elöregedett szakasza.

kh_01kh_02A patak rengeteg helyen kimosta a sínpálya alól a talajt, leszakadt vasúti hidak, eltemetett pálya, igazán vadregényes. De egyben szomorú látvány is, mert jó lenne, ha még ma is lenne itt kisvasút közlekedés, de ennek a szakasznak a felújítása gyakorlatilag reménytelen. Így aztán csak mementónak marad. 2,5 km-en keresztül kísérgettem a síneket és velük együtt a patakot is, melyen hatszor kellett átkelni, mielőtt elértem a Hamuházhoz. Patakátkelés szempontjából most szerencsés volt a tikkasztó, száraz idő, legalább száraz lábbal megúsztam a dolgot. Hamuháznál kicsit pihentem, aztán elhagytam a börzsönyi kék jelzését, és a kék kereszten folytattam tovább. Szélesebb, de ugyanolyan szép patakvölgyben vezetett az út és összeálltam két sporttárssal, akik a csoporttól maradtak le. Bár ez leginkább azt jelentette, hogy én mentem a saját tempómban, ők pedig mögöttem lemaradva követtek. Továbbra is átkelést átkelés követett a patakon, majd pár kilométerrel arrébb elértem a Lósóskás-rétet. Újabb pihi és frissítés, közben a két főből az egyik, Imre, beért és innen együtt folytattuk. A rétnél jelzésváltás a háromszögre és megkezdtük a mászást meredeken felfelé, alattunk az Oltár-patak mély völgye húzódott. Pár kanyarral arrébb igencsak combos emelkedő kezdődött, szuszogtunk rajta rendesen. Az a fajta, amelyiken csak mész és mész felfelé és csak nem látod a végét. Végül csak felértünk egy szintútra, melyen jobbra fordulva folytattuk, immár a piros háromszög jelzésen. Kellemes volt végre szintben menni és nem utolsó sorban gyorsan tudtunk ezen a szakaszon haladni. Az Oltár-kő két hatalmas sziklája között áthaladva bal kanyart vett utunk és könnyedén haladtunk egészen a Spartacus-forrásig.

kh_03A forrás előtt élesen felkanyarodott a jelzés, ez már a Csóványosra való mászás kezdetét jelentette. Hamarosan kiértem a Kéktúra útvonalár, ami itt egy gerincen vitt végig és végre megpillanthattam a Csóvi tetején lévő torony csúcsát. Nem volt már sok hátra a csúcsig, és itt a telefonos hálózat is elérhető volt már, így sorra jöttek a névnapi köszöntések sms-ben. Már csak egy rövid, de annál meredekebb szakasz választott el a csúcstól, de azt is legyűrtük és megérkeztünk. Pihenés, frissítés és közben megérkezett a pontőr. Hoppá, ilyen se fordult még elő, hogy előbb érkezzem a pontra, mint az aki igazolja, hogy ott jártam. A pecsétet megkaptuk, töltöttünk vizet és elkezdtünk ereszkedni a piros háromszögön. Ez egészen Királyházáig vitt, és szerencsére ezt a szakaszt ismertem, 2009-ben ezen az útvonalon mentünk fel a Csóványosra.

kh_04Ereszkedtünk, ereszkedtünk, majd elértük a Pogányvárat. Rövid mászás, majd végig a sáncon és hamarosan a Pogányvári-kaszálónál voltunk. Ezután nem sokkal veszélyes lejt kezdődött, jó poros és kavicsos úttal. Lassan, de biztonságosan haladtunk és szerencsére egyben le is értünk a Rózsás-patak völgyébe. Itt összeszedtünk még egy túratársat, hárman érkeztünk meg Királyházára, ahol újabb pecsét és frissítés következett. Az utolsó 10 km volt már csak vissza, a cél már elérhető közelségbe került. Az ellenőrzőpont elhagyása után nem sokkal meredek hegyoldalon másztunk fel a tűző napon. Kb. fél km alatt 200 métert emelkedtünk, megterhelő volt. De feljutottunk a gerincre amin tovább kellett haladnunk és itt olyan holtpont tört rám, amivel jó 2 km-en keresztül küzdöttem, szenvedtem rendesen. De nem azért indultam el a túrán, hogy ne fejezzem be. Ekkor már a véget érni nem akaró sárgán haladtunk. Hihetetlenül monoton és ingerszegény szakasz, de túl kellett esni rajta. A vége előtt 3 km-rel kicsit megemeltem a tempót, nehogy kicsússzak az időből, ez meg is hozta az eredményét, időszámításunk vége után sokkal be is értem a célba, ami ugyanott volt, bár azt az élményt ahogyan a meleg megcsap az aszfalton, miután kijössz a hűvös erdőből, szívesen mellőztem volna. Átvettem a kitűzőt és az emléklapot, majd bedobtam egy zsíros kenyeret és csak ültem. Jól esett végre pihenni, közben Imre és a harmadik túratárs is beért a célba. Utóbbi kocsival volt, ráadásul Vác felé ment, így el tudott vinni minket, engem persze csak Bernecéig. Még egyszer köszi ezért!

Királyháza 30
időpont: 2013. július 28., helyszín: Börzsöny
táv (k. sz.): 29,9 km, szint (k. sz.): 1000 m, idő (ó:p): 6:45

Királyháza 30 (2013. 07. 28.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s