Mecsek Kapu 28 (2014. 06. 28.)

Szombat, egy újabb hétvége kezdődött korán, habár nem volt semmilyen gond az ágyból való kikeveredéssel. Kényelmesen összekészültem és utána már úton is voltam a főpályaudvarra. Jó korán leértem, a busz csak 7:05-kor indult, ezért bedobtam egy kávét, aztán Gergő is befutott. Végül Ábel és párja, Sári is csatlakozott hozzánk. A busz rendre el is indult, fél 8-kor már a Kardos úti kulcsosháznál neveztünk be a 28-as távra, ezt követően pedig 7:40-kor meg is kezdtük az előttünk álló km-ek olvasztását. Első körben a túra névadójához csorogtunk le a sárga háromszög szerpentinjén, a Mecsek Kapunál bója várt, zsírkrétával ikszeltünk és haladtunk tovább a zöld kereszten. Kezdetben kicsit mászós volt, amíg vissza nem értünk a Hotel Kikelet szintjére, onnan a négyzeten gyalogoltunk többnyire szintben, hogy rácsatlakozzunk a sárga sáv jelzésre, az Irma útra. A Dömörkapu felé én kicsit elszakadtam a többiektől és előre mentem, majd az itinert nézegetve vettem észre, hogy kicsit kényelmesek voltunk. A rajt 8-kor zárt ugyanis, tehát nekünk 20 plusz percünk volt, és a rajt zárásához igazodott a többi pont zárása is. Így a misinai is, ezért Dömörkapun bevártam a többieket, elmondtam nekik a helyzetet és húztam fel őket a Misinára. Úgy rémlik, hogy még sosem mentem ilyen jó időt fel a TV-toronyhoz, és sikerült további 10 percet összeszedni, plusz 30 percünk volt tehát a következő pont zárásáig. A torony tövében pecsétet és nyalókát kaptunk, én pedig leadtam  a rendezőségnek azt a mobilt, amit nem sokkal rajtolás után találtunk az ösvény szélén. A sárgán folytattuk, én elöl, a többiek mögöttem, a Tubesen pedig bevártam őket a kilátónál. Rövid pihi, aztán leereszkedtünk a Lapisra, majd tovább a sárga kereszten, friss, üde erdőben. Átkeltünk az aszfalton és megállíthatatlanul közeledtünk a Büdös-kúthoz.

mk2014_01

A völgybe leereszkedve a kulcsosháznál pecsétet és csokit kaptunk, a pontzárásig 35 percünk volt. Innen rövid mászás a kéken, nemsokára pedig a kék-sárga keresztezésénél voltunk, utóbbin mentünk tovább egy rövid szakaszon, majd a sárga négyzetre váltottunk.

mk2014_02

Jó tempóban haladtunk, én megint előrementem kicsit, ekkor már a zöld sávon voltunk, ez vezetett le a Mecsek-házához. Pecsétet és mézes puszedlit kaptam, bevártam a többieket és kicsit megpihentünk, ettünk egyet. Aztán mentünk tovább kicsit a zöldön, majd bal kanyar után a fonódó zöld-sárgán. Az út széli patakban szép nagy rákot találtunk, de nem zargattuk, mentünk tovább, hiszen a táv fele még előttünk állt és bizony ezen a szakaszon át kellett másznunk a hegyen.

mk2014_03fotó: Erdős Gergely

Ezt pedig a végeláthatatlan zöld háromszögön tettük. A szakasz eleje nem vészes, van benne egy kis emelkedő, de utána szintben halad, rendkívül becsapós. De az én emlékeimben még élt a tavalyi túra, tudtam mi vár ránk. És ilyen esetekben nem szeretem ha igazam van, elértük azt a részét az útnak, ahol csak emelkedik és emelkedik, te pedig csak mész előre. Mert ha egyszer megállsz, azután már semmi és senki nem indít el. Bizakodni akkor szabad, amikor végre eléred a kék rommal való keresztezést, itt le is ültem egy ösvényszéli kőre és bevártam a többieket. Kis pihi után indultunk tovább, még mindig a háromszögön, de sokkal emberibb feltételek mellett. A vörös-hegyi kereszteket elhagyva ereszkedni kezdtünk, hamar leértünk a Szentkúti-vendégházhoz. Itt váltottunk jobbra a pirosra, fel a dombtetőre, majd le Éger-völgybe. A völgyön keresztül jutottunk el Teca Mamához az újabb pecsétért. Itt már 45 perc előnnyel voltunk a pontzáráshoz képest, jó tempóban érkeztünk. Innen viszont már nem volt érdekes annyira figyelni az órát, hiszen a szintidőben bőven benne voltunk, ki lehetett ereszteni kicsit. Kellett is, mert Teca Mama után jött a legrosszabb része a túrának. Visszamászni a Mandulásig. Ezzel alapvetően nem lett volna baj, sőt, még jól is esett volna. De jelen esetben a túra a zöld sávon vitt minket keresztül Daindolon, gyakorlatilag végig aszfalton. Árnyék nem sok, jó meleg volt, a beton is lökte vissza ránk a hőt. Igazi megkönnyebbülés volt, amikor végre elértük az erdőszegélyt. Onnan még egy kicsi a zöldön, aztán váltás a pirosra, az erdei tornapályára. Itt azért már néha egy-egy mosoly is kiült az arcunkra, hiszen a már csak le kellett cammogni a célba, plusz az egyes állomásokon kihelyezett táblákon némely pálcikaember igen érdekes pozitúrában látható. Hozzávetőleg 20 perc elteltével már a Mandulásban, a játszótéren voltunk, egy utolsó jobb kanyar és röviddel ezután elértük a kulcsosházat. Idén is jelvényt kaptunk és emléklapot. Ezúttal zsíros kenyér is akadt a célban, hát persze, hogy ránk fért az extra kalória. Jóllakottan és elégedetten indultunk meg a buszmegálló irányába, hogy végül lejussunk a városba.

Mecsek Kapu 28
időpont: 2014. június 28., helyszín: Közép-Mecsek
táv (k. sz.): 27,6 km, szint (k. sz.): 1100 m, idő (ó:p): 6:41

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s