Vándortáborozók nyomában a Nyugati-Mecsekben 30 (2014. 08. 09.)

Múlt szombaton szépen összegyűltünk túrázni, ugyanis Ági, Peti és Gergő is velem tartott a 30 km-es tekergésre. Kora reggel értünk ki Éger-völgybe Teca Mamához, a rajt előtt pedig még bedobtunk egy kávét. Közben érkezett három fiatal összesen 7 kutyával túrázni. Elmondásuk szerint többet is szoktak vinni és nagyon jó szolgálatot tesznek hegymenetben. A legkisebb kutya, Mazsola még az ölembe is felpattant, amíg a gazdija nevezett.

vtny2014_01fotó: Erdős Gergely

A kávé után, fél 8-kor nekivágtunk a 30 km-es távnak. Utunk első szakasza Éger-völgyben vezetett végig és most láttuk a múlt heti nagy eső eredményét. A völgy alsó részén mindenütt összehordta a hordalékot az ár. Olyan volt, mintha lépten-nyomon hódvárak épültek volna a völgyben. Nem csoda, a vihar gócpontja Éger-völgy volt a meteorológusok szerint.

vtny2014_02

Éger-völgyet a pirosra áttérve hagytuk el, következhetett a mászás, fel a Pécs-Orfű kerékpárúthoz. Onnan tovább a műúton átkelve a szerpentinút mellett, egészen Mecsekszentkútig. A haranglábat elhagyva még mindig felfelé mentünk és nem sokkal később már Remete-réten voltunk, ahol kicsit megpihentünk, megnéztük a térképet és a zöld kereszt jobb oldali ágán kezdtünk el felmászni a Sós-hegyi kilátóhoz. Kavicsozott erdei ösvényen emelkedtünk lassan egyre feljebb és feljebb a hegy oldalában, majd egy éles kanyar után a jobbra leágazó zöld háromszögön jutottunk fel a kilátóhoz. Itt volt az első ellenőrőzpont, az aláírás után kicsit pihentünk és indultunk tovább az eddigi jelzésen a műútig. Ott a sárgára váltottunk és a műúton folytattuk. tavaly itt kaptuk az esőt Gergővel, most azonban szép napsütéses idő volt, és amint elértük a műút nagy kanyarját, a sorompó előtt megint csináltunk a tavalyihoz hasonló ugrós képet, ezúttal szárazon.

vtny2014_03fotó: Erdős Gergely

vtny2014_09fotó: Erdős Gergely

Hosszú etap következett a sárgán, szerencsére vagy szintben haladt az út vagy lejtett, így könnyedén haladtunk. Azért megálltuk egyszer pihenni és frissíteni és nevet is adtunk a rajtban megalapított túraszervezetünknek. Ez lett a “Mecseki 69-es Túraklub”, a tagfelvétel pedig folyamatos.

vtny2014_04 vtny2014_05

A pihenő után pedig még hosszas gyaloglás várt ránk, mielőtt elértük volna Vágotpusztát. Itt kaptuk a második aláírást, csokis müzliszelettel körítve. Kicsit arrébb, a kútnál a kutyás fiatalok éppen vizet húztak fel 50 méter mélyről, amiből nekünk is jutott.

vtny2014_10fotó: Erdős Gergely

A frissítő, hűs víz újra energiával töltött fel, és még mindig a sárgán kezdtünk el ereszkedni. Hamar leértünk Bánosra és idén nem néztük el az utat, végig jól mentünk. Ezen a szakaszon kipróbáltam Gergő túrabotjait és azt kell mondjam, nagyon kellemes volt. Én eddig nem hittem a botokban, de nagy mértékben megkönnyíti a haladást. Bános után Mecsekrákos volt a következő település. Itt beugrottunk a boltba hideg italért, majd leültünk ebédelni. Fél óra múlva indultunk újra. A sarkon lévő telefonfülkénél balra fordulva nyaralók között, később pedig az Orfűi-tavat magunk mögött hagyva értük el a Malommúzeumot, ahonnan már a fonódó sárga-zöld jelzéseket követve értünk ki a főútra, a Négy fenyő kulcsosházhoz. Itt, a buszmegálló mellett találtuk a következő pontot. Aláírás és vízvételezés után indultunk tovább, kifelé Orfűről. Az Orfű-Abaliget elágazást elérve a zöld kereszttel jelölt erdészeti úton folytattuk az emelkedést. Jó sokáig csak felfelé vezetett az út, de egy kisebb nyerget elérve szusszanhattunk, rövid lejt következett, aztán már az uránbánya volt IV-es üzeménél voltunk. Innen a kéken folytattuk, rövid aszfalt után értük el a Jakab-hegy lábát és nem túl szép látványt nyújtó tarvágott hegyoldalt. Kis pihenőt követően ugrottunk neki a hegynek.

vtny2014_06 vtny2014_07

Rövidesen a Pálos kútnál voltunk, egy utolsó frissítés és kulacstöltés a forrás hideg vizéből, majd nagy levegő és fel a hegyre. Ekkor már jó meleg volt, nem volt egyszerű feljutni a hegyre, de sikerült. Szintben haladó úton folytattuk, előbb a Halomsírokat, aztán a Kelta földvárat hagytuk el. A Zsongor-kőhöz való leágazó után pedig már csak méterek voltak vissza a kilátóig, ahol a Tenkes túrák lelkes szervezői vártak minket pecséttel, nápolyival és borral. Én mindháromból fogyasztottam, a rövid üldögélés után kezdtük meg a túra utolsó szakaszát, vissza Éger-völgybe. Mindezt a zöld körön, amin borzasztó volt ereszkedni szinte végig.

vtny2014_08

Az víz itt is dolgozott rendesen, mély nyomokat hagyva a talajban, amik ökölnyi kövekkel voltak feltöltve. Rém kényelmetlen volt ezeken a köveken haladni, de épségben leértünk Éger-tetőre. Egy utolsó pecsételés és a zöld jelzés, ami már ténylegesen a völgybe vezetett, vissza Teca Mamához. Kicsit elcsigázva, de örömtelien vettük át a kitűzőt és az emléklapot, majd egy ital mellett még beszélgettünk jó fél-egy órát, mielőtt mindenki elindult volna haza.

Vándortáborozók nyomában a Nyugati-Mecsekben 30
időpont: 2014. augusztus 9., helyszín: Nyugat-Mecsek
táv (k. sz.): 31,1 km, szint (k. sz.): 840 m, idő (ó:p): 8:28

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s