Télies Mecsek 16 (2015. 01. 17.)

A szokásostól eltérően ma kicsit később keltem, de a szokásokhoz híven az idei túraévet is a Télies Mecsek 16 nyitotta számomra. A reggeli készülődést követve 7:00-kor indultam otthonról, hogy a 24-es busszal egészen Éger-völgyig zötyögjek, útközben István is felszállt rá, és igen hamar, már 7:45-kor Teca Mamánál voltunk. Én bedobtam egy kávé+kóla kombót, aztán még vártunk kicsit a lányokra. Gabi és Eszta röviddel fél kilenc után érkeztek egy jól nevelt úrkölyökkel, ami alatt természetesen Kockát kell érteni. A nevezés még a kisebb keveredés ellenére is gyorsan ment, 8:45-kor indultunk el az aznapra választott távon. Nekem ez volt a negyedik indulásom ezen a túrán és igazából már csukott szemmel tudnék menni az útvonalán, de azért érdemes nyitva tartani őket, mert már a tavasz jelei mutatkoznak, de erről később. A tó irányába kezdtük a menetelést, ahol Kocka felszabadult béklyói alól, ami leginkább csak a póráz volt és irgalmatlan tempóban kezdett fel-alá futkorászni. A patakon átkelve a zöldön kezdtünk emelkedni fel a Jakab-hegyre. Már ekkor kezdett jobb idő lenni, én már eleve kabát nélkül indultam neki a túrának. A Mohosi-kis-kút után következett a kis tó, ahol jó nagy víz állt, de kerülhető volt és szikrázó napsütésre értünk ki Éger-tetőre. Innen kezdődött a sáros szakasz, de ez mindig ilyen az évnek ebben a szakában. Meg eső után is. A tisztás után is a zöldet követtük, hol a kijelölt utat használva, hol pedig hasra ütéssel kiválasztott útvonalat az erdőben a hatalmas víz miatt. Végül nagyobb probléma nélkül jutottunk el a Panoráma úthoz, ahol szerencsére nem azon folytattuk, hanem jobbra fel, tovább emelkedve a hegyen. Nagyjából félúton felfelé tartottunk egy rövidke pihenőt, bevártuk a lányokat, én pedig közelebbről is szemügyre vettem a Jakab-hegyi “hotelt”. tm2015_01 tm2015_02 Masszív építménynek tűnik, de azért nem szívesen éjszakáznék a kövek alatt. Miután mindenki kifújta magát indultunk tovább, hamar síkot értünk, ahonnan már nem volt messze a hegycsúcs. Előtte azért megálltunk még, mert szép tő szártalan kankalint találtunk egy nagy pocsolya szélén, Kocka pedig botot amit megehetett kedvére. tm2015_03 tm2015_04 tm2015_05 tm2015_06 Az első pont a kilátónál várt minket, pecsét és csoki. Meg persze rövid pihenő és a második reggeli. Ezek után indultunk tovább, immár a kéken. Vártam ezt a szakaszt, mert itt lefelé van az egyik kedvenc helyem, gyönyörű bükkös szegélyezi az utat. Még mielőtt odaértünk volna hallottuk a láncfűrészeket, majd láttuk meg a táblát: Vigyázat, fakitermelés! Kockát pórázra vertük és úgy mentünk át a területen. Aztán jött a fekete leves, az egész k*rva domboldalt tarra vágták. Nem tértem magamhoz a látványtól, szinte minden fán ott volt a halál jele, a feltűnő színű pötty, azok is mennek rövid időn belül a levesbe. Az “én” bükkösömben, elszomorító látvány volt, de a tehetetlen dühtől amit éreztem, még rosszabbul éreztem magam. Belegondoltam, hogy majd talán az unokám, vagy annak a gyereke fog itt megint erdőt látni, ha szerencséje lesz. tm2015_07 Persze a dagonya, ami a fakitermeléssel jár nem könnyítette meg dolgunkat, de végül csak leértünk a Szuadó-nyereghez. Innen hosszú, elnyújtott emelkedő indult, a szél is nekikezdett, visszakerült rám a kabát. A kék rom jelzés leágazását majd újbóli csatlakozását követően már nem volt sok vissza a következő pontig, egyhangú tempóban baktattunk le Remete-rétre. Az itteni pont egyben frissítő állomás is volt, így a pecsét mellé befigyelt a téli fagyi és egy pohár kellemesen meleg citromos tea. Ez utóbbi olyan jó volt, hogy még két pohárral legyűrtem belőle. Remete-rétről új, modern, ún. e-tanösvény indul a piros sáv jelzésen. Ez annyit jelent, hogy az indítótáblán lévő QR-kódot kell beolvasni telefonnal, ami aztán letölti az eszközre a tanösvény vezetőfüzetét. Ezt aztán az egyes állomásokon lehet olvasgatni. A pihenő után indultunk meg lefelé a piroson. Mecsekszentkúton át ereszkedtünk, majd a műúttal párhozamosan kanyarogtunk egészen az azon való átkelésig. Közben találtunk egy koros bükköt, reméljük ez tovább fogja húzni, mint a jakab-hegyi fajtársai. tm2015_08 Innen a kerékpárúton vitt le az itiner, vissza Éger-völgybe. 10 perc sorban állás, aztán a kitűző és emléklap átvétele. Plusz két virsli mustárral és kenyérrel. Leültünk kint, kényelmesen megettük, végül pedig irány haza. Ideális évnyitó volt, legközelebb már lehet hosszabb távokat vállalni.

Télies Mecsek 16
időpont: 2015. január 17., helyszín: Nyugat-Mecsek
táv (k. sz.): 16,2 km, szint (k. sz.): 530 m, idő (ó:p): 4:04

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s