Táltosfutás 2015

Április 11-én, szombaton számomra teljesen új dologban próbáltam ki magam. Pogányba mentünk a második alkalommal megrendezett Táltosfutásra. Krisztián kollégám látta a hirdetésüket a tízpróbás áruházban és hívott is, hogy menjünk el és próbáljuk ki magunkat. Gyakorlatilag terepfutásról van szó, a pálya pedig különféle akadályokkal volt tarkítva. Persze rögtön megkerestem a weboldalt, hogy miről szól a verseny:

Több mint 7 km hosszúságú, számtalan természetes és 13 mesterséges akadállyal nehezített, nagy szintkülönbségű pálya várja a jelentkezőket. Ha a mászás, kúszás, sáron és vízen átgázolás nem rettent el, akkor itt a helyed!

Jónak hangzott, így másnap el is kezdtük szervezni az indulásunkat, ami odáig fajult, hogy csapatban indultunk. Magunk mellé még Mártika kolleginát hívtuk versenyezni, valamint Krisztián unokaöccsét, Tomit. Azért, hogy biztosan kapjunk egyedi pólót és érmet a végén, előneveztünk a versenyre. Ez utólag nagyon jó ötletnek bizonyult, ugyanis a szervezőket is meglepte az összesen 203 induló, nem számítottak ekkora létszámra. Az erőnléttel nem lesz gond, gondoltam, ugyanis február vége óta rendszeresen futok legalább heti háromszor. Igaz ugyan, hogy csak salakon, mert az időm nagyon többet nem enged, de reméltem, hogy ekkora fokú edzettség elég lesz a versenyhez. Előreszaladok kicsit, elég volt az erőnlét. Bőven.
Szombaton 10 körül értünk Pogányban, regisztráltuk, átvettük a pólót és s csokit, majd vártunk Mártikára, addig elütöttük az időt. A rajt hivatalosan 11-kor lett volna, de a sok helyszíni nevező miatt újraosztották az előzetesen kiírt rajtszámokat és fél órát csúsztunk az indulással. Ami pedig tömegrajt volt, nem egyénileg indítottak minket. Ennek volt annyi hátrány, hogy sok akadálynál torlódás alakult ki, így hosszú perceket vártunk, amíg egy-kettőn átjutottunk.
A rajt a horgásztó mellett volt, onnan futottunk ki Pogányból, kb 1 km múlva jött az első akadály egy dombtetőn. Megmásztuk a dombot, majd átmásztunk a szalmabálákon. Persze nem rögtön, mert hatalmas torlódás volt. Ezután le a dombon, félúton pedig egy rönköt a vállra és szalag mentén 10 méter futás vele. A második akadály után mentünk tovább a földes úton és következett a falmászás. Természetesen torlódás, de nem gond. Mártikának segítettünk átjutni, majd mi is átlibbentünk a falon és usgyi tovább. Következett a negyedik, a “géppuskaláb” névre hallgató, amin az egymás mellé lefektetett autógumikba belelépkedve kellett átjutni. Tipikus jelenet bármelyik háborús film kiképzőtáborából. Az akadály után visszafordító, egy kis futás és elértük az út szintjében lévő kb. 5 méter széles fahidat, ez alatt kellett átkúszni, mászni.

taltosfutas2015_01fotó: Szervezők

Itt lettünk először sárosak, vizesek, de kifejezetten jól esett, mert az időjárásra nem volt panaszunk, jó meleg és napos idő volt szombaton. Újabb futás, a kanyargó patak felett átugrálás legalább ötször, majd futás tovább megint kicsit felfelé egy kellemes erdőrészletben, a következő feladat pedig az volt, hogy kötéllel ereszkedjünk egy majdnem függőleges falon, majd 3 méterrel arrébb vissza is kellett mászni.

taltosfutas2015_02fotó: Szervezők

Ezt az akadályt is kipipáltuk, futottunk tovább az erdőben. Ni nem sokat, mert újabb ereszkedés egy igen szűk patakmederbe, bokáig a vízben, újabb várakozás a torlódás miatt. Közben pedig nagy csobbanás, mind azt hittük, hogy valaki belecsúszott a vízbe az ereszkedés végén, de nem. Hátranéztünk és egy riadt, jól megtermett őz vágtatott át közöttünk a patakmeder falán. Tomit fellökte, én pedig egy pillanat alatt vetettem magam seggre a vízbe, ugyanis pont fölöttem ugrotta ás a patakot. Kész szerencse, hogy nem rúgott meg vagy nem történt senki mással sem sérülés. A patakmederből kimászva egy telefonpóznán egyensúlyoztunk át a patak fölött és ismét nekiiramodtunk. Könnyed rávezetés volt a nagy dombra, ami Pogány legmélyebb részéről egészen a főút szintjéig vitt fel. Nem volt egyszerű, de behúztuk, a dombtetőn pedig egy autógumi rakáson másztunk át és már futottunk is tovább Pogány szélén, vissza a községbe. Következett egy lejtmenet, a kiírás szerint veszélyes szakasz. Egy irtásterület, tele ágakkal, csonkokkal, oda kellett azért figyelni, na. Ez vezetett le egy kis rétre, ahol egy nagy fa körül kellett mindenkinek egy raklapot húzni. A következőkben ismét erdőt értünk, következett a verseny kvintesszenciája, sárban kúszás az álcaháló alatt. Az akadály után végre úgy néztünk ki, mint a disznók a dagonyában, ezt fokozva pedig olyan szakasz jött, ahol bokáig, de néhol lábszárközépig süppedtünk a vizes sárba. A “mocsárt” követően újabb mászás, fel egy fenyvesbe, ahol a dombtető után ereszkedés várt, majd kellemes dimbes-dombos futás a fenyők között. Én ezt a szakaszt élveztem a legjobban, tempósan lehetett haladni. Az erdőből kiérve még a nádasban kellett kanyarogni, persze iszapos-sáros talajon, majd egy patakugrást követően jött az utolsó akadály. A hivatalos nevét nem tudom, de egymással párhuzamos korlátokon kellett függeszkedésben átmászni.

taltosfutas2015_03 taltosfutas2015_04fotó: Szervezők

Sima ügy, a húzódzkodás jól megy. Ezután már csak 800 méter volt a célig, az a szakasz, amin délelőtt indultunk. Volt még bennem tartalék, így kicsit rákapcsoltam és “légüres térben” értem célba, ha jól emlékszem akkor 165-ös sorszámot kaptam. Leregisztráltam, közben a kezembe nyomták a teljesítésért járó érmet, egy pohár vizet és egy banánt. Utánam érkezett Mártika, majd Krisztián, végül Tomi is befutott. Még pár fotó, majd elmentünk az autóhoz lefürdeni és átöltözni. Immár tisztán irány a kocsma, egy pohár kóla és az eredményhirdetést is végighallgattuk. Az időnk végül kb. 1,5 óra lett, ami még úgy is egész jó, hogy sok akadálynál várni kellett a torlódás miatt. Talán lesz fent hivatalos eredmény a rendező weboldalán.

taltosfutas2015_06Érkezés a célba. – fotó: Szervezők

Mindent összevetve baromi jó szombati program volt a Táltosfutás, még a nevezési díjban benne foglalt jó hangulat is a helyén volt. Elfáradtunk ugyan, de nagyon jól éreztük magunkat, ha lesz lehetőségünk, akkor jövőre is lefutjuk a távot. Mindenkinek ajánlom, aki akár minimálisat is szokott sportolni, mert olyanok is teljesítették, akik pl. egyáltalán nem futnak a hétköznapokban. A végén pedig köszönet a csapattársaimnak, Mártikának, Krisztiánnak és Tominak, fasza volt, éljen a SoMa!

taltosfutas2015_05fotó: Szervezők

taltosfutas2015_07fotó: Szervezők

taltosfutas2015_08fotó: Dezső család

taltosfutas2015_09fotó: Szervezők

Táltosfutás 2015” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s