Harmadszor a Balaton körül

Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy idén már harmadszor “állhattam rajthoz” a lassan hagyománnyá váló Balaton kerülésünkön (az előzőekről itt és itt olvashatsz bővebben). Sok idő telt el az első próbálkozás óta, de mindent el kell kezdeni valahol és tanulni a hibákból, hogy aztán még jobban szervezzen és bonyolítson le az ember egy négy napos tókerülést. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy évről évre jobban és gördülékenyebben megy ez már nekünk, így kezd lassan hagyománnyá válni, hogy július első vagy második hétvégéjét + 2 napot a Balatonnál töltünk, körbetekerve a tavat, miközben arra érdemes kitérőket teszünk, strandolunk, esténként italozunk, egyszóval jól érezzük magunkat.
Az idei túra mégis rendhagyó volt, hiszen miután összeállt az útiterv és minden szállást lefoglaltam, jött a fekete leves. Talán kitaláljátok, hogy ki/mi az, ami majdnem keresztbe tette a kaput előttünk. Igen, a MÁV. A helyzet a következő volt: a szokásos vágányzár Dombóvár és Kaposvár között, ugyanúgy, mint tavaly. Csak ebben az évben nem biztosítottak kerékpárszállítást a vonatpótló buszok mellett. Nekem rögtön elkezdett pörögni az agyam, hogy milyen más irányból lehet megközelíteni a Balatont. Ugyan kissé macerásnak tűnő megoldás, de adja magát: Pécs-Budapest-Fonyód. Oké, ezzel “csak” az volt a gond, hogy a Pécs-Budapest IC-ken kb. 2-3 éve nem lehet egyáltalán kerékpárt szállítani, és egyébként is Sárbogárd után szintén vágányzár volt. Az ügyfélszolgálaton pedig elmondták, hogy ne is akarjak Budapest felé kerékpárt vinni, mert az összes kerékpárszállító vagon Budapesten van, ahonnan nyáron óránként közlekedik vonat a Balaton déli partjára. Nagyon úgy nézett ki, hogy ennyi volt a túra, amikor mentő ötletem támadt. És itt is köszönetet mondok Harmat Máriának és Rács Krisztiánnak a Kis Tigris Gimnázium részéről, hogy autóval eljuttattak minket Fonyódra, így július 11 és 14 között behúztuk a Balatonkört.

1. nap
A pakolást idén is már előző este megejtettem, tavalyhoz képest annyi változás történt, hogy év közben szert tettem egy Camelbak Alpine Explorer-re, aminek a tároló része 27 literes és van maradék 3 liter a berakható vizespalacknak. Szóval 27 literen is elfértem, mert ezúttal is minimálra állítottam be a magammal vivendő cuccok mennyiségét. Idén már fényképezőgépet sem pakoltam el, a telefon bőven elég volt erre a célra. Idén a gyülekező nálam volt, Krisztián 8-ra jött, majd Norbi és István is befutott. Na igen, a létszám: Imrének nem fért bele idén, Dani pedig megint indulás előtt pár nappal mondta vissza, így maradtunk hárman. Bepakoltuk a bringákat, aztán elindultunk Fonyódra. Fél 11 magasságában értünk oda, kipakoltunk, megköszöntük Krisztiánnak az utat és átgurultunk a hajóállomás mellé a füves területre.

balatonkor3_01

Itt még mindenki elintézte az ilyenkor szokásos dolgokat, beállítottam az endo-t és nekivágtunk a 2015-ös kerülésnek. Azt már az érkezéskor éreztük, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, nagyon meleg volt ugyanis. Bár idén kicsit visszavettünk a tempóból, hogy érvényesüljön a túrának a nyaralás jellege, így ezen a napon a meleg még nem jelentett gondot. Haladtunk szépen, elhagytuk Bélatelepet, Balatonfenyvest, majd Balatonmáriafürdőre érkeztünk, ahol még mindig ott díszeleg a kerékpárosbarát település tábla, de az utak ugyan olyan alkalmatlanok kerékpározásra, mint tavaly. Ha jól emlékszem, ekkortájt kezdtem érezni a hátsómat, a nyereg elkezdte feltörni, ami nagyon nem volt jó jel. Köszönhetem ezt annak, hogy idén összesen egyszer bringáztam a Balaton előtt. Nem volt mit tenni, menni kellett tovább, sajgó hátsóval is. Máriafürdő után kezdődik a déli part legjobb kerékpárút szakasza. Keresztezni kell a főutat, majd árnyas fák alatt, azok által körbevéve suhanhatunk a bringaúton, aztán Balatonberény után elérjük az elágazót. Mi itt most elmentünk déli irányba, az ok pedig nagyon egyszerű volt: kezdtünk megéhezni és István javaslatára Balatonszentgyörgyön ettünk a Csillagvár Étteremben. Állítólag elég neves hely, ahol jól főznek, ezt tapasztaltuk, legalább 30-40 percet vártunk egy asztalra, telt házzal üzemelt a hely. Miután leültünk, rendeltünk és láttuk, hogy mekkora adagokat szolgálnak fel, már azon morfondíroztunk, hogy tele hassal sosem érünk el Balatongyörökre. Végre kihozták a rendelésünket, jó ízűen láttunk neki és elmondhatom, hogy tényleg finom és ár/érték arányban is nagyon jó.

balatonkor3_02

Őszintén mondom, nehezen akaródzott visszaülni a bringákra, de már csak nagyjából fél táv volt a szállásig hátra. Visszatekertünk az elágazóhoz, majd tovább északi irányba. Fenékpusztánál újabb kitérő következett, kb. 300 méter a főúttól, a római erődítmény romjait vettük szemügyre.

balatonkor3_03

“A IV. században épült római erődítményből ma a kapu, a háromhajós bazilika és az állami raktár maradványainak felfalazott építményei látszanak. A római korban a provinciát átszelő, az adriai Aquileiaból Aquincumba (Óbuda) és a Sopianae (Pécs) irányából Savaria (Szombathely) felé haladó utak a fenékpusztai átkelőnél keresztezték egymást. A IV. században épült fel a fenékpusztai erőd. 433-tól a hunok fennhatósága alá került a Dunántúl, majd a keleti gótok lettek e terület urai. Thiudimer nevű királyuk a fenékpusztai erődöt választotta székhelyéül. Később a Dunántúl az avar birodalom része lett. Az avarok segédnépként keresztény vallású lakosságot telepítettek a környékre, akiknek sajátos anyagműveltségét Keszthely-kultúrának nevezi a régészeti kutatás. Ellentétben a többi pannóniai erőddel, a fenékpusztai a népvándorlás korában is használatban volt. Feltehetően a honfoglaló magyarok pusztították el.” (forrás: http://www.keszthely.hu/)

balatonkor3_05 balatonkor3_06

Visszaérve a bringaútra folytattuk utunkat Keszthely felé, elég hamar odaértünk, átkerekeztünk rajta és már Alsógyenesen, aztán Gyenesdiáson találtuk magunkat. Onnan már csak 3 km volt Vonyarcvashegy majd még 3 Balatongyörök és a szállásunk, ami idén is Smiling House volt, becsekkoltunk, lepakoltunk, pihentünk kicsit, aztán átmentünk a strandra. A Balaton vize úgy kellett, mint egy falat kenyér. Egész nap égtünk a nyeregben, felbecsülhetetlen dolog volt nyakig merülni a tó langyos vizébe. Rögtön észhez tér tőle az ember és megjön az étvágya. Beültünk vacsorázni, 1-2 ital is lecsúszott, ezek után pedig a kötelező kék órázás a mólón.

balatonkor3_07

Már este 9 körül mozgott az idő, amikor visszaértünk a szállásra, amivel szemben minigolf pálya működik, amit már érkezéskor kiszúrtunk. Tavaly talán nem volt nyitva, de most átmentünk egy játékra. 18 pálya, hangulatos hely, különösen érdekes lámpafénynél játszani. A játék után még legurult egy kisfröccs, aztán eltettük magunkat másnapra.

2. nap
Sikerült időben felkelni, összepakolni a cuccot és maradt időnk kávézni is. Ugyan nem kértem semmilyen ellátást, vendéglátóink készséggel adtak kávét, teát, kakaót a nagy ebédlőben. Miközben a kávét toltam magamba, Norbival átnéztük a napi távot a térképen, kifejezetten a badacsonytomaji részt, ahol tavaly akadtak gondjaink és a Káli-medencében kötöttünk ki. Az utolsó korty kakaó után még egyszer ellenőriztük a felszerelést, megköszöntük a vendéglátást és továbbálltunk. Nem mentünk sokáig, csak a vasútállomásnál lévő bolthoz, ami szerencsénkre nyitva volt vasárnap. Feltankoltunk reggelivel és útravalóval. Előbbit megettük, majd megkezdtük az erre a napra kitűzött táv olvasztását. Nem volt egy leányálom felülni a bringára, jó 10 percig kellett szoknia a sajogó hátsómnak a nyerget, mire úgy-ahogy rendesen tudtam tekerni. Balatongyörökről kiérve változott a bringaút nyomvonala, már a Szépkilátó mellett visz fel a 71-es főúthoz, nem pedig a golfpályáknál. Nem lényeges változás, a szintet nem lehet így sem kikerülni. A balatonedericsi kanyar után már Szigliget következett, a maga alattomos emelkedőjével, aztán lejtmenet, a 71-es főút keresztezése és rögtön utána Badacsonytördemic. A vasúttól a jobb kanyarig – ami már a Badacsony oldalába visz fel – pedig vagy 200 méter hosszan a klasszikus, bringabarát macskaköves rázató. A már említett kanyar felvitt a Római útra, a Badacsonyra, ahol a szinttel együtt a hőmérséklet is jelentős tempóban emelkedett. Száraz, perzselő meleg volt a hegyoldalban, így aztán igyekeztünk minél előbb túljutni rajta, árnyék ugyanis egy csepp sincsen errefelé.

balatonkor3_08 balatonkor3_19

Badacsony központjába nem kell legurulni, a bringaút továbbra is a hegyoldalban tart és hullámvasutazik velünk ahogyan átérünk Badacsonytomajra. Feszes figyelemmel haladtunk, ennek ellenére – persze utólag könnyen okos az ember – a Szent Imre Bazalttemplom előtt megint rossz felé mentünk tovább. No, akkor leírom hogyan kell, ami már pár száz méterrel odébb összeállt a fejemben, de nem volt kedvünk visszafordulni, mert így is visszajutottunk a bringaútra. Tehát a templom előtt megtévesztő lehet, hogy két bringaút tábla is van, az egyik egyenes továbbhaladást mutat, a másik pedig jobb kanyart. Utóbbit, vagyis az éles jobb kanyart kell választani, az a jó irány. Mi viszont mentünk egyenesen a körforgalomig, de azt tudtuk, hogy tavaly itt mentünk rossz irányba, ezért idén jobbra az első kijáraton hagytuk el. A Balatont körbefutó kerékpárút szempontjából az idei útválasztásunk is rossz volt itt, el sem kell jönni a körforgalomig, ha a templomnál jobbra kanyarodsz, de egy rövid átkötő szakasszal hamar Badacsonyörsön voltunk, újra a kerékpárúton. Örs után Ábrahámhegy a következő település, amin átgurultunk, majd Balatonrendes határában következtek a problémák. Úgy látszik mi nem tudunk anélkül Balatont kerülni, hogy el ne tévedjünk, idén ez Balatonrendes vasútállomáson kezdődött.
Aki járt már a Balaton körüli bringaúton, az tudja, hogy szinte minden elágazásnál az útburkolatra fújt nyilak segítik a tájékozódást. Több egynapos tókerülő túrát is rendeznek egy évben, gyanítom a résztvevőknek szólnak a nyilak, de azért egészen jól eligazít bárkit a tó körül. Azonban nem mindig. Történt, hogy Balatonrendesre beérve a nyilak felvittek a vasútállomás peronjára (!), ami azért gyanús, de csak mész tovább. Az állomás másik végén lépcső, ott le, aztán jobbra tovább egy utcán, ami átmegy 200 m offroad-ba, majd megint rendes utcán. A vége az lett, hogy egy zsákutca végén találtuk magunkat egy másik bringás társasággal együtt. Elindultunk visszafelé, a Pálkövei utca végében pedig tábla mutatta, hogy fel kell mennünk a 71-eshez. Így is tettünk, de Hörb valahol lemaradt, elkeveredett, 10 percet vártunk rá, de addig legalább pihentünk. Annyit kellett volna csak csinálnunk, hogy a vasútállomásnál a 71-esen folytatni kb 500 méteren, aztán visszajutunk a kerékpárútra. Spóroltunk volna magunknak 2 km-t, de most már mindegy. Miután Hörb is befutott, mentünk tovább Révfülöpre. Révfülöpön áttekerve Balatonszepezd a következő település, ahol nem jó bringázni, végig fel-le visz az út, ami nagy melegben kifejezetten megterhelő. Ezért álltunk meg az Árpád utcában a boltnál hideg italért és persze fújni egy kicsit. Szepezd után a bringaút alulról visz végig Zánkán, majd egy hosszú kaptató után a 71-es mellett tekertünk, hamarosan pedig a gyermektábort és a haditechnikai parkot értük el. Ez viszont akkor nem volt jó, mert a Hegyestűhöz igyekeztünk. Vagyis visszafordultunk és a kaptatóval szemközt nyíló bekötőúton begurultunk Zánkára, fel a Kanyar Falodához. Akkorra már minden bajunk volt a hőségtől és arra jutottunk, hogy István és én megyünk el a Hegyestűhöz, táskák nélkül, Hörb addig pihen és vigyáz a cuccokra. Csak két müzliszeletet vettem magamhoz, aztán indultunk is. 2 km-en keresztül először enyhe, majd erős emelkedő vezetett fel az elágazáshoz, ahonnan már csak 1,5 km-re volt a Hegyestű. Hozzávetőleg 700 méterre kanyarodtunk rá a hegyre, feljutni pedig keserves volt, jóformán leájultam a bringáról, amikor felértünk a parkolóba. Váltottunk jegyet, leraktuk a bringákat és körbejártuk a helyet. Felmentünk a Hegyestű tetejére is, de összességében nem voltunk sokat, mert egyrészt Norbi várt minket Zánkán, másrészt árnyák alig volt, és nem volt kedvünk sokáig perzselődni a napon a 37-38 fokban.

balatonkor3_09

“A Káli-medence kapujának őre a Zánka és Monoszló között 337 méterre magasodó Hegyestű. A Balaton felől szabályos kúp alakot mutató hegy északi felét az egykori kőbánya lefejtette, a visszamaradt, közel 50 m magas bányafal azonban felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazalt vulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A látvány hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaságszámba megy.
A Hegyestű bazaltkúpjának tetejéről csodálatos tájképen figyelhetjük meg a Balaton-felvidék jellegzetes tájrészleteit, a természet és ember együttélésének tipikus képét. Panoráma térkép segítségével azonosíthatjuk a Káli-medencét övező hegyeket. Itt látható a Balaton, délről a Fonyódi-hegy, onnan nyugatra a Badacsony, a Gulács, a Keszthelyi-hegység, a Csobánc, a Fekete-hegy, a Boncsos-tető, a távolban még a Tátika is felismerhető.
Az egykori bazaltbánya épületében kiállítás látható a Balaton-felvidéki Nemzeti Park térségének földtani felépítéséről, természeti értékeiről, s a bazaltbányászat emlékeiből.” (forrás: Balaton-felvidéki Nemzeti Park – http://www.bfnp.hu)

balatonkor3_10Kilátás Hegyestűről a tanúhegyekre.

balatonkor3_11Alattunk Zánka

Zánkára visszagurulni maga volt a tömör boldogság. Hamar visszaértünk, majd kényelmesen megebédeltünk a Kanyarban. Aztán visszakerekeztünk a kerékpárútra, elhagytuk a haditechnikai parkot, 3 km múlva beértünk Balatonakalira, bejelentkeztünk a szállásra és lepakoltuk a cuccokat. Kis pihenő után legurultunk strandolni, bár az Akali strand nem a kedvencem. Vacsorát a soron ettünk, a lángos + palacsinta kombó nyert nálam. Indulás előtt vettünk még italt a kisboltban és visszamentünk a szállásra. Kis csocsó, majd beszélgetés az ital mellett, végül elmentünk aludni.

balatonkor3_12

3. nap
Időben keltünk megint, kényelmesen összepakoltunk és csak az eső miatt aggódtunk. Hajnalban elkezdett esni és el sem állt fél 10-ig. 10-re beszéltem meg a kulcs átadását, addig szerencsére abbamaradt az égi áldás, de felhős maradt az ég. 10-kor leadtam a kulcsot, aztán legurultunk reggelizni a bolthoz. Van valami báj abban, ha a padon eszed meg a reggelinek gyártott a szendvicset. Valahogy beletartozik és rá is erősít ez egész dolog túra-jellegére.

balatonkor3_13

Lélekben már készültünk egy ideje erre a napra, mert beterveztük a Tihanyi-félszigetet, így pedig nem ígérkezett rövid napnak. Akaliról kigurulva hamar elértük Balatonudvarit, majd Aszófőt, ahol ráfordultunk a félszigetre. Az Apáti templom után mentünk be konkrétan a félszigetre, 2 km emelkedő után a Völgy utcában folytattuk, majd jobbra a Kiserdőtelepi úton gurultunk le. Az utca végén kavicsos földút váltotta az eddigi aszfaltot. Így a Belső-tó észak-nyugati csücskéhez jutottunk. Kicsit az eső is elkezdett szemerkélni, egészen eddig borús volt. A Belső-tó kerülése közben rengeteg ürgét láttunk, majd megpihentünk a Levendula Ház udvarán. Közben egész jó idő kerekedett, vagyis megint tűzött a Nap, felmelegedett az idő.

balatonkor3_14 balatonkor3_15

A pihenő után felküszködtük magunkat a központba egy frissítőre, én levendulás jeges kávét ittam, a srácok pedig levendulás limonádét. Az apátság felé mentünk tovább és Norbi kérésére legurultunk a révhez, majd onnan vissza a félsziget keleti oldalában futó kerékpárúton Diósig. Következett Balatonfüred, ahol nagyon korrekt a bringaút, cserébe viszont a Tagore sétányon képtelenség bringázni, annyian téblábolnak össze-vissza. A Fürderől kivezető szakaszon álltunk meg ebédelni a Pokol Pince Grillkertben, ami irgalmatlan jó hely. Rendkívül hangulatos, mindenfelé szőlő fut fel az asztalok mellett és fölött. A kaja is nagyon finom, jól grilleznek. Nem nagyon akartunk továbbállni, de muszáj volt mennünk, mert elrepült az idő és még nagyon sok volt előttünk. Füred után Csopak, majd Alsóörs, Káptalanfüred, Balatonalmádi. Na, itt már mindenem tele volt a tekeréssel. Átértünk Balatonfűzfőre, ott pedig már csak a Magasparton járt az eszem, no meg azon, hogy oda fel is kell jutni. Végre átértünk Balatonkenesére, a kikötő után 2 km-rel pedig elkezdtük a mászást a Magaspartra. 2,5 km emelkedő után értünk fel a 71-eshez, a körforgalom után újra felfelé mentünk. A Sirály utca végén találtunk egy boltot, vettünk hideg üdítőt, aztán toltuk tovább. Legurultunk Balatonaligára, majd a változatosság kedvéért újra fel, immár Balatonvilágos fölött jártunk a Magasparton.

balatonkor3_16

A 73. kilométernél álltunk meg pihenni, mert rottyon voltunk és Norbi is lemaradt, bevártuk. Természetesen ő is pihent, de aztán muszáj volt mennünk, mert még több, mint 10 km volt előttünk.

balatonkor3_17

balatonkor3_18fotó: Márkus István

A balatonvilágosi állomást felújítják, így kerülőúton jutottunk le a Zrínyi útra, onnan pedig a monotonitás szegődött mellénk: 8 km nyílegyenesen. Mire beértünk Siófok központjába, már kezdett ránk sötétedni, de már csak 3 km volt előttünk. A szállásra beérve a lepakolás után még kimentünk boltba reggelit venni, azután a szálláson zuhany, pihi és irány vacsorázni. Gyalog a Petőfi sétányig, nem esett jól. A vacsora (lángos, mi más) és az ital viszont annál inkább. A városnézés után még biliárdoztunk két menetet, aztán lefeküdtünk aludni.

4.nap
Az utolsó etap nem tartogatott meglepetéseket, laza levezetésnek is felfogható. Reggel kicsit megcsúsztunk, ezért csak 11 után tudtunk elindulni Siófokról. Igazság szerint az utolsó nap mindig úgy telik, hogy már mennénk haza, ezért csak tekerünk, mint a fene. Zamárdiban már bontották a Balaton Sound helyszíneit. Szépen hagytuk el sorban a településeket, Szántód, Balatonföldvár, Balatonszárszó. A település végén megálltunk a Kétkerekűek Oázisában enni és frissíteni, majd tekertünk tovább. Ismét csak sorra vettük a településeket, Balatonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár. Boglár után pedig már azért csak elkezd örülni az ember, mert csak 5 km Fonyódliget, ahonnan pikk-pakk Fonyódon lehet lenni. Visszaértünk a füves placcra, nem sokkal később Hörb is begurult. Krisztián kb. fél óra múlva érkezett, meghívtuk ebédelni a szívességért cserébe. Kaja után bepakoltuk az autóba és elindultunk haza.
Kellemes négy nap volt, de bőven elég. Tekintve, hogy én előtte már voltam egy hetet Balatonlellén. Az igazság az, hogy bármennyiszer megyek körbekerülni a Balatont, valahogy nem tudom megunni. Újra és újra alávetem magam a kellemetlenségeknek, bár ez a túra sokkal több pozitívat ad annál, minthogy a kellemetlen dolgok elvegyék az ember kedvét a teljesítéstől. Így aztán mindenkit arra bíztatok, hogy vágjon bele. Nem fogja megbánni.

Ahogyan tavaly, úgy idén is szorgalmasan mértem a túra adatait, íme:
1. nap: Fonyód-Balatongyörök (Balatonszentgyörgy kitérővel) – 47,93 km, 3h:00m:18s, 15,95 km/h átlag
2. nap: Balatongyörök-Balatonakali (Hegyestű kitérővel) – 62,24 km, 4h:39m:07s, 13,38 km/h átlag
3. nap: Balatonakali-Siófok (Tihanyi-félsziget kitérővel) – 87,19 km, 6h:05m:34s, 14,31 km/h átlag
4. nap: Siófok-Fonyód – 44,34 km, 2h:37m:24s, 16,90 km/h átlag

Harmadszor a Balaton körül” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s