OKT 17: Nagymaros – Nógrád (e. i. b.)

Aki itthon kicsit komolyabban foglalkozik túrázással, annak elkerülhetetlen, hogy előbb vagy utóbb, de valamikor biztosan nekivág az Országos Kéktúrának. Egyszerűen kikerülhetetlen ez a túramozgalom és nekem is régen dédelgetett vágyam volt, hogy elkezdjem. Az már a legelején kiderült, hogy nagyon jól kell bűvészkedni a logisztikával, hogy megvalósulhassanak a mozgalom túrái. Eddig erre esélyem sem volt, utólag már tisztán látszik. Az idei őszi szünetre viszont minden összeállt, így nem volt akadály azelőtt, hogy az OKT börzsönyi túráját abszolváljuk.

OKT 17. sz. túra: Nagymaros-Nógrád (ellenkező irányba bejárva)
A kéktúra igazolófüzetét Bernecére rendeltem postán, ott töltöttük az őszi szünetet Brigi szüleinél, onnan is indultunk a túrára. Sajnos az MTSZ pécsi szövetségénél kifogytak a füzetből, ezért voltam kénytelen postán megrendelni. Kicsit aggódtam is, hogy időben érkezzen, de szerencsésen megérkezett időre, így másnap elindultunk. A túrát ellenkező irányba jártuk be, Nagymarosról ugyanis kedvezőbb a közlekedés Bernece irányába, mint Nógrádról. Október 27-én, kivételesen szép őszi napra ébredtünk, ragyogó napsütés, napközben pedig 14-16 fok. Ennél többet nem is kívánhattunk volna.

17-nogradNógrádra autóval vittek át, nagy szerencsénkre, így délelőtt tízkor el is tudtuk kezdeni az OKT-t a legelső pecsételésünkkel a vasútállomás ma már nem működő jegykiadó helyiségében. Mi már az új dobozt találtuk ott, az új pecséttel. Kicsit bánom, hogy a régi dobozokkal és pecsétekkel mi már nem fogunk találkozni, de azért örülök is, hogy az OKT eme új érájában kezdtük meg a mozgalmat. Mert amint elindultunk az állomásról, rögtön találkoztunk is az első új információs táblával abból a több százból, ami annak a komplex megújításnak a része, ami az elmúlt években zajlott az Országos Kékkör mentén. Szépnek szép, kíváncsi vagyok meddig tartható fent ez az állapot, milyen hatékonyan tudják az állapotokat megőrizni, fenntartani.
Nógrád egyébiránt nagyon hangulatos, csendes kis falu, az egyetlen domb tetején pedig a vár pihen. Ezúttal nem mentünk fel, de nyár végén kirándultunk ide egyet. Amíg a faluban és annak határában kanyarog velünk a kék jelzés, a vár látványa végig elkísér.

okt17_01

okt17_02

A nógrádi várhegy a falu déli szélén magasodik. Tengerszint feletti magassága 286 m, relatív magassága 50-60 m. A köröskörül meredek oldalú domb kiválóan védhető, a környéket uralja. A várból messze környék szemmel tartható.
Nógrád várának keletkezéséről nincs biztos adatunk. Anonymus szerint a honfoglaló magyarok itt már várat találtak, de ez vitatható. A vár a X-XI. század fordulója körül már bizonyára állt, de erről a későbbi átépítések, bővítések miatt semmit sem tudunk. A XI. századtól már a váci püspök birtoka. Első ispánjának nevét 1108-ból ismerjük. Ezután sok adatunk van a várral kapcsolatban, Mátyás király uralkodása alatt Báthory Miklós püspök jelentősen bővítette a várat., 1527-től királyi birtok. 1544-ben a török elfoglalta, de később 1594-ben ismét magyar kézre került.
1663-ban a török újra elfoglalta és a kezén volt 1685-ig. Ekkor egy villám felrobbantotta az öregtoronyban elhelyezett lőporraktárt. A detonáció a falak jelentős részét is romba döntötte. A török ezek után magára hagyta a romos várat. A belsővárat mély sziklaárok választja el a szabálytalan alaprajzú mintegy 140×90 méteres külső vártól. A falakat három olasz rendszerű bástyát kialakítva a lejtőre alapozták, majd belülről feltöltötték, ezáltal az eredetinél jóval nagyobb területet nyertek. 1949-ben Héj Miklós vezetésével rövid próba ásatás folyt. A belső vár bejárata előtti szikla árokban a híd mederpillérét, a kapu szemöldökövét és Báthory Miklós 1483-ban készült díszes, vörös márvány emléktábláját ásták ki.” (forrás: http://nograd-var.hu/)

okt17_03

okt17_04

A távolban az őszi ruhájába öltözött Börzsöny csábít, szelíd lankák között tekergünk, a kálváriát elhagyva a Pazsiknál egy új útjelző táblába botlunk. Tetszetős, de a legtöbb feltüntetett úti cél a kékről leágazó jelzések mentén található. Azt sem értem, hogy az olyan kiemelt célpontok, mint a Csóványos vagy a Nagy-Hideg-hegy miért nincsen rajta.

okt17_05Friss, ropogós útjelző tábla

Tovább haladva a Fekete-vizet kereszteztük, majd elmentünk egy sűrűn benőtt, felhagyott honvédségi terület mellett és immár üde erdőben haladva léptünk be a Duna-Ipoly Nemzeti Park területére. A Béla-rétig már akadt némi emelkedő is az útvonalon, a Cseresnyés-patak völgyében pedig hárman éppen egy új útjelző tábla kihelyezésének utolsó simításait végezték. Innen a Saj-kút-bércen hosszú, kimerítő és kicsit monoton emelkedő vitt fel a Hosszú-bérc-oldalhoz. Ezen a ponton már nagyon nem kívántuk azt a rövid, de combos kaptatót amin elértük végre a Fultán-keresztet és a tisztást. De végre megpihentünk kicsit és megebédeltünk.

okt17_07

A XIX. Század végétől kőkereszt emlékezett az akkori uradalmi erdészet erdőőrének Fultán (Foltán) Jánosnak, kötelességteljesítés közben bekövetkezett halálára. Valamikor az 1880-as években egy viharos éjszakán az erdőőr hírül vette, hogy fatolvajok fognak járni a területen. Lesben állt, majd amikor megjelentek felelősségre vonta a két tolvajt. A szóváltás során tusakodás alakult ki, ami közben az erdőőrt agyonütötték. Az önfeláldozás szép példájának emlékére először fa-, majd 1890. július 6-án nagyobb ünnepség keretén belül Klecker Jakab uradalmi főerdész kezdeményezésére kőkeresztet szenteltek fel.” (forrás: http://wikimapia.org/)

A pihenő után indulva örömmel láttuk, hogy már 2,5 km sincs a Csóványos csúcsáig, de azért oda feljutni nem egyszerű dolog. Ami valamennyire azért engesztelt, az az út szépsége, a Három-hárs előtti szakaszon van az egyik kedvenc helyem a Börzsönyben, az egyik legszebb útszakasz, persze a déli irányú panoráma sem utolsó.

okt17_09

okt17_08

Az említett ponton ismét útjelző tábla: Csóványos 710 m, 20 perc. Remek, megindítottuk a csúcstámadást, de azért a Fultán-vágás rendesen kifullasztott, mielőtt a jól megérdemelt pihenőt tartottuk a felújított kilátó tövében. Sajnos igen viharos szél fogadott a csúcson, így csak egy rövid látogatást tettem a kilátó tetejébe. A felújítás során voltak olyan figyelmesek, hogy minden egyes lépcsőt megszámoztak, ami felfelé visz a toronyban. Így már azt is tudom, hogy 133 lépcsőfokot kellett magam mögött hagynom, hogy a panorámában gyönyörködjek, már amennyit a szél engedett.

okt17_10

okt17_13

[…] A 938 méteren álló kilátót az Ipoly Erdő Zrt. turisztikai beruházásával, az 1978-ban épült geodéziai mérőtorony átalakításával hozták létre. A toronyban eredetileg öt közbenső acél födém volt. Közlekedni hat, egyenként 12 betonacél fokból álló létrán lehetett. A kilátó alapját a geodéziai mérőtorony biztosítja. A meglévő építmény köré, annak a tájba illesztését is segítve, acél oszlopokon álló, négyszintes kilátó épült. Az acél tartószerkezet 26,12 méter magas. A legfelső szinten az úgynevezett emelőmagasság 22,61 méteres, tehát a közvetlen környezet talajszintjénél ennyivel áll magasabban a látogató. A kilátószintekre újonnan épített acél csigalépcső vezet. A kilátó tetejéről a béri andezit-oszlopoktól Pilismaróton át a Nagybörzsönyig élvezhető a panoráma, jó időben a Magas-Tátra legmagasabb részeit is lehet látni a diósjenői – Pest megye közvetlen közelségében lévő – kilátóból.” (forrás: http://www.erdeikirandulasok.hu/)

okt17_12

okt17_11

Mivel a Nap erőteljesen tartott a horizont felé, kicsit megszaporáztuk a lépteinket, elkezdtünk ereszkedni a Csóviról. Fáradtak voltunk már, ezért ez sem ment sokkal gyorsabban, mint a kaptatókon felfelé mászni. A Hangyás-bércről még egyszer visszanéztünk a Csóványosra és tornyára, majd végleg búcsút vettünk tőle és még egy ideig lefelé mentünk. A szintúton elmentünk egy szétvert (de komolyan, miért kell ezt?!) fakereszt mellett és csak azért, hogy jobban aludjunk, még maradt emelkedő erre a napra.

17-nagyhideghegyDe az utolsó kaptató tetején szinte a Nap utolsó sugarainál megláttuk a Nagy-Hideg-hegyi turistaházat, aznapi célunkat. Bevettük magunkat a tágas ebédlőbe/társasági térbe, hogy elkérjük a szobánkat. A srácnak fogalma sem volt rólunk, ugyanis nem ment át az internetes szobafoglalás, ennek ellenére volt szabad szobájuk (bőven), kaptunk is egyet. A gond csak az volt, hogy nem volt befűtve, ezért azonnal max-ra toltuk a hősugárzót, amit hozott. Ezután úgy gondoltuk, hogy megvacsorázunk, de a srácnak el kellett mennie két órára árubeszerző körtúrára, így csak az inkább még hideg, mint meleg szobában élveztük a wifi adta lehetőségeket. No meg a forró zuhanyt, az kellett, mint egy falat kenyér. Aztán fél 7 körül ismét lementünk az étkezőbe, mert lassan idő volt. Én még kinéztem a csúcskőhöz, de a tomboló szél hamar visszaparancsolt a házba. Kicsi a világ, szokták mondani és részben igaz is, a vacsorára várva ugyanis beszédbe elegyedtünk egy sráccal, aki Kismarosról mászott fel ide. Hamar kiderült, hogy biológia-környezettan szakos tanár, egyszóval kolléga.

okt17_14

Jót beszélgettünk, aztán megérkezett a srác és kértünk is rögtön két forró teát, vacsira pedig levest és rántott csirkemellet. Minden kifogástalanul finom és bőséges volt, egyedül az árak járnak csillagászati magasságban. Evés után visszamentünk a szobába, kiterítettük a hálózsákokat és hamarosan el is aludtunk, jó sok szint volt a lábunkban, másnap pedig a táv lesz hosszú.

A Nagy-hideg-hegyi turistaház a Börzsönyben, a Nagy-Hideg-hegy csúcsán, 843 méteres tengerszint feletti magasságban, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található. Az ország egyik legmagasabb fekvésű kőből épült menedékháza egész évben nyitva tartó szálláshellyel és étteremmel. A turistaházat a Turisták Inóci Társasága építette. Az alapkövet 1936 augusztusában tette le Szendy Károly, Budapest polgármestere dr. Zsitvay Tibor, a Magyar Turista Szövetség elnöke jelenlétében. Az évtizedek folyamán a ház elavult, de 2006-ban teljesen felúíjtották.” (forrás: http://hu.wikipedia.org/)

okt17_15Alkony a Nagy-Hideg-hegyen

Másnap reggel engem elég korán kidobott a hálózsák, már 6 előtt fent voltam. Sejtettem, hogy nem lesz reggel jó idő, de azért a sűrű ködre, a tomboló szélre és a mínusz 2 celsius fokra még én sem számítottam. Miután összeszedtük magunkat és összepakoltuk a táskákat még lementünk reggelizni indulás előtt. A szalonnás rántotta finom volt, bedobtunk még egy forró teát és aztán búcsút intettünk a turistaháznak.

okt17_16

17-kisinocLefelé a Luczenbacher út kellemes hullámvasútján ereszkedtünk, ezzel egyidejűleg pedig a szél is alábbhagyott. Remek alkalom volt ez arra, hogy az állig felhúzott kabátokon lazítsunk, a kapucnik is lekerültek a fejünkről. Ahogyan egyre lejjebb és lejjebb ereszkedtünk, immár az Inóci vágásban lefelé haladva túrázó gyerekcsoporttal találkoztunk a Barna Feri emléktáblánál, 10 percet követően pedig egy másikkal. Innen már hamar elértük a Kisinóci turistaházat. Amíg pecsételtem, Brigi beugrott egy kóláért a házba. Kis pihenő után indultunk tovább. Az igazolófüzet szerint a Kóspallagra átvezető műúton kellett volna haladnunk, de arra a jelzések már érvénytelenítve vannak, az út a az erdőn át visz Kóspallagra. Az első szakasz a Ló-hegyi-patak keskeny völgyében kalauzol végig, szerencsére ekkor már napsütésben és kellemesen meleg őszi időjárás kíséretében gyalogoltunk, majd hamarosan már a kálvária dombján találtuk magunkat. Ezen a ponton kerültek a kabátok vissza a táskába, ugyanis teljesen feleslegessé váltak a már említett jó időben. No meg azért a kálvária vége csak dombtetőn van, oda pedig mászni szokás, így két indok is volt a kabátok táskába száműzésére.

okt17_17A Kisinóci turistaház

Innen ereszkedtünk végig a stációk mentén és értünk be Kóspallagra. Első körben csak a falu szélén jártunk, de ahogyan beljebb értünk a “központjába” úgy továbbra is igaznak állt a megállapításunk, miszerint Kóspallag egy csendes, nyugodt település. Ráadásul nem is túl hosszú, egy 90 fokos jobb kanyart leszámítva nyílegyenesen visz át a kék a fő utcáján, melyen haladva 2 km-t követően már el is értük a másik végét. Itt balra tekintve a lankákon tehenek legeltek és henyéltek a fűben a házak között, idilli kép.

okt17_18

okt17_19

okt17_20

Egy ideig még a főutat követve gyalogoltunk, át egy kis tisztáson, majd bal kanyart követően egy erdei pihenő mellett bandukoltunk, itt van az leágazás Márianosztra felé, az őszi színekben pompázó erdő pedig páratlanul szép külsőt kölcsönzött a helynek. A pihenő után rövid emelkedő következett az erdőben.

okt17_21

17-torokmezoJól követhető, jobbra-balra kanyargó, helyenként szűkös ösvényen vezetett végig a kék jelzés, amíg el nem értük a Békás-rétet. A térkép nem hazudik, innen valóban szép a kilátás a Magas-Börzsönyre. Sajnos azonban elég párás volt a levegő, nem sok mindent láttunk. A rét után visszaértünk az erdőbe, majd a halastó völgyében a Malomvölgyi-patakon való átkelés után már csak egy kellemetlen, de annál rövidebb emelkedő választott el a következő pecsételőpontunktól, a Törökmező turistaháztól. Rendkívül csábító mind a turistaház, mind pedig az a hatalmas tér, ami körülveszi. Padokkal, sütőhelyekkel, focipályával. Még egy komplett kalandpark is található itt, ahogyan elnéztem, egészen jó kis alpesi kötélparkkal. Még az is lehet, hogy nem utoljára jártunk errefelé, ez a hely érdemes arra, hogy akár egy hosszú hétvégét is eltöltsön itt az ember. A pecsétek beütése után ismét megpihentünk kicsit, közben a térképet bogarásztam, hiszen az útjelző tábla szerint már csak 10,5 km volt hátra a nagymarosi vasútállomásig.

okt17_22

okt17_23

Összeszedtük magunkat és megkezdtük az utolsó szakaszt. Kellemes, napsütötte, szintben haladó erdei úton gyalogoltunk. A velünk együtt haladó piros sáv jelzés hamar levált a kékről, majd a jobbra ereszkedő zöld kereszt elágazás után megint jutott kaptató. Hosszan elnyújtva vitt fel egy tágas tisztásra, ahol a Köves-mező felé haladó műút mellett mentünk tovább, hogy az imént említett helyről bevegyük magunkat a rengetegbe és megkezdjük a mászást a Hegyes-tetőre. A Világos-tér nevű hely pihenőjéig ez simán vállalható is volt, azután pedig a csúcsig tartó nagyjából 500 méteres szakaszon rengeteg szint zsúfolódott össze. Én értem fel elsőként a Julianus kilátóhoz, de eléggé elkészültem már az erőmmel.

okt17_25

Hegyes-tetői Julianus barát kilátó.
Az Encián turisták építették, az egyesületük 25-éves jubileumára. A terület régebben királyi uradalom volt, a területen nem lehetett túrázni. Mikor az ország összezsugorodott, a hazai területek felé fordult a turistaság. 1931-ben a Magyar Turista Szövetség kötött egy megállapodást, 10 évre bérbe vette a Dél-Börzsöny területét, és ő kötött szerződést a vadásztársaságokkal. Így már a meghatározott útvonalakon, jóváhagyott túravezetőkkel látogathatóvá vált a terület, amit az Encián turistákra bíztak. Szintén az Encián turistáknak köszönhetjük az Országos Kéktúra ezen szakaszának megvalósítását is, ami szintén érinti a kilátót.” (forrás: http://geocaching.hu/)

okt17_24

A hegytetőn őrjöngő szél miatt csak egy gyors fotóra futotta a Dunakanyarról, majd a kilátó aljába behúzódva vártam meg Brigit. ő is felért, pihentünk, majd irány tovább. Az Ürmös rét után még minimális emelkedő ugyan várt ránk, de a Szent Mihály nyeregben a kék visszafordított és elkezdtünk Nagymaros felé ereszkedni. Megint csak szűk, de élvezetes ösvényen haladtunk, a szintet is elég gyorsan vesztettük. Mire feleszméltünk már a Templom-völgyben voltunk.

17-nagymarosGyorsan haladtunk és időre el is értük Nagymaros első házait. Onnan már csak 10 perc volt beérni a vasútállomásra. Korábban itt nem volt külön pecsét, de a fejlesztésnek köszönhetően immár az is van az állomásépület mellett az egyik tartógerendára erősítve. A 17. sz. túra utolsó pecsétjét is benyomtuk a füzetekbe, majd megvettük a vonatjegyeket Szobra. A vonat persze 9 perc késéssel érkezett, de én addig bevágtam az előző napi, madárlátta szendvicseket, amit végigcipeltem a Börzsönyön. Leírni nem tudom mennyire jól estek, de mire végeztem a vonat is befutott. Szobon átszálltunk a távolsági buszra, 1 óra elteltével pedig már otthon is voltunk Bernecén.
Életem első kéktúra túráján én pazarul éreztem magam, érezhető a fejlszetés az útvonal mentén. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a végig jellemző friss festések. Korábban már többször panaszkodtam a börzsönyi felfestések hiányosságaira, ezt szépen kiküszöbölték. Azt pedig már írtam az elején, hogy kettős érzés van bennem a pecsételődobozok miatt, de idővel ez is oldódik majd. A tervek között tavaszi folytatás szerepel, de majd meglátjuk hogyan tudjuk összehozni.

OKT 17: Nagymaros – Nógrád (e. i. b.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s