5 nap a Mátrában

A 2015-ös nyaralás helyszínéül megint olyan úti célt választottunk, ahol aktívan lehet pihenni, kikapcsolódni. Az eredmény pedig a Mátra lett, hiszen itt található az ország legmagasabb pontja és ugyan egyszer már jártunk itt, de akkor az egy fél napos autós kirándulás volt csak. Akkoriban ez hiányérzetet hagyott bennem, túra keretén belül akartam “bevenni” a Kékest. Mindezek ellenére mégis az Északi-középhegységről beszélünk, a olyan tájegységekről, mint a vadregényes Börzsöny vagy a gyönyörű Bükk. Ezek után ésszerűnek tűnt a Mátrát választani és nem is csalódtunk, de az igazat megvallva nem klappolt ez 100%-ban. Nehéz megmagyarázni, hogy miért, nem is nagyon tudom, csak érzem.
Persze érdemes az elejéről indítani a történetet: a nyaralás előtt nem sokkal megvettük életünk első autóját, ezzel pedig vége lett annak a korszaknak, amikor menetrendekhez kell igazodni, amikor szakadó esőben ázva indulsz nyaralni vagy jössz a nyaralásból, amikor igen erősen korlátolt mennyiségű cuccot pakolhatsz csak be. Vagyis hatalmas könnyebbség autóval jönni-menni, de a másik oldalon furcsa volt. Nem is volt olyan érzésünk, mintha nyaralni indulnánk: nem kellett korán kelni és indulni, izgulni, hogy elérjük a csatlakozásokat. Egyszerűen és kényelmesen 11 óra magasságában beültünk az autóba, aztán “tűz, Csucsu”! Maga az út nem valami izgalmas, M6-M0-M3, majd Gyöngyösnél le a pályáról. 3-as főúton 10 perc és már Gyöngyösön is voltunk. Át a városon, ahol azért már jár az ember feje, mert terveztünk ide is egynapos kirándulást, de első körben a szállásra igyekeztünk nyilván. Az pedig Mátrafüreden volt az Anna Hotelben, a személyzet kedves és segítőkész, az ételek isteni finomak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy legalább ennyi, ha nem több negatívum is ért bennünket. Ezeket itt nem részletezem, kérésre azonban bárkinek szívesen leírom, mert van köztük olyan is, ami a pihenést zavarta.
No de inkább térjünk rá a programokra, mert Mátrafüreden és környékén bizony több dologból is lehet választani, a továbbiakban pedig a saját programfüzetünk alapján folytatódik a bejegyzés.

Mátrafüred
Érkezés után természetesen ettünk és kávéztunk, belaktuk a szobát, majd sétáltunk egyet a településen. Az már hamar kiderült, hogy Mátrafüredet messze elkerüli a nyüzsgő nagyvárosi attitűd, itt tényleg a pihenésé a terep. Azt figyelembe kell venni, hogy csak egyetlen élelmiszerbolt van a településen, délutánra elég hiányos árukészlettel, így mi inkább Mátrafüreddel szinte összeépített Pálosvörösmartra jártunk boltba, ami minden igényt képes kielégíteni. A személyzet tippjére hallgatva a Kozmáry-kilátót kerestük fel a Dobogó-hegy oldalában. Megtalálni nagyon egyszerű, a Hegyalja utcából a sárga háromszög jelzésen haladva egy szép, faragott kapun áthaladva gyakorlatilag összefüggő lépcsősor vezet fel a kilátóba, a panoráma pedig igencsak pazar: Mátrafüred fák közül kikandikáló házain kívül látni lehet innen Gyöngyöst és a Mátrai Erőművet is.

matra2015_04

matra2015_01

A kilátót Kozmáry János gyöngyösi kereskedő, a Mátra Egylet telepgondnoka építette a Dobogó-hegyen. Az 1900-ban épült és építőjéről elnevezett kilátó 1939-ben kapta meg mai formáját, majd a két világháború között felújították. Kozmáry János vezetése alatt kezdett a település rendezett üdülőteleppé válni.” (forrás: hu.wikipedia.org)

matra2015_02

matra2015_03

Összességében Mátrafüred remek hely azok számára, akik el akarnak vonulni a világtól, mert itt vajmi kevés inger éri az embert, ami zavarná a gondtalan pihenést.

Mátra Múzeum (Gyöngyös)
Mint azt már említettem korábban, Gyöngyösre egy egész napot terveztünk, ami onnan indult, hogy a Mátravasúttal zakatoltunk le Mátrafüredről Gyöngyösre kicsivel több mint, 6 km-en keresztül.

matra2015_05

matra2015_06

Az egyenes irányú, északi fővonal a jóféle borszőlőkkel beültetett kertek mellett halad; a Farkasmály-Borpincék megállóhely után a Sárhegy oldalában beépített hétvégi házak és a pipishegyi sportrepülőtér alatt, a kedvelt üdülőhely, Déli-Mátra hegyei által körülfogott Mátrafüred központjában lévő végállomására. A vonatból 22 perces utazás alatt gyönyörű a kilátás a város, és a Mátra bércei irányába. Hosszan lehet gyönyörködni az “ország teteje”, a Kékes csúcsában és az azt körülvevő zöld rengetegben. Aki a természet szépségeit közelről akarja megismerni, a vasút végállomásától észak felé haladva közvetlenül a villasorok alatt a Bene patak mentén sétálva, jól jelzett turistautakat talál a Máriácska, Rákóczi forrás, Gyökeres forrás Benevár-romok, Mátraháza és Kékestető felé. A patak mentén esztétikus pihenőházak, szalonnasütő helyek várják a pihenni vágyó “vándort”.” (forrás: Egererdő Zrt.)

Aznap embert próbáló hőség volt, így aztán a gyöngyösi séta igen rövidre sikerült, a napot a Mátra Múzeumban töltöttük, a légkondicionált falak között. Persze nem csak ez vonzott oda minket. Biológia tanárként rengeteg ilyen, természettudományos múzeumban megfordultam, de állítom, hogy a Mátra Múzeum a legjobb mind közül. A kiállítási anyagok egy része az Orczy-kastélyban kapott helyet, itt tekinthető meg a vadászattörténet, a helytörténet, rengeteg ásvány és ősmaradvány. Az épületbe belépve hatalmas mamut csontváz fogad, a már említett tárlatok pedig a földszinten és az első emeleten tekinthetők meg.

matra2015_07

matra2015_08

matra2015_09

A másik épületben, ami a Pavilon névre hallgat, található a természetrajz tárlat, plusz egy pálmaház különböző rovarokkal, kétéltűekkel, hüllőkkel. Nekem ez utóbbi sokkal izgalmasabb volt, az pedig zseniális ötlet, hogy az épület közepén álló hatalmas tölgy-makettet körülvevő 3 emelet az élettereknek (talaj- és gyökérszint, lágyszárú- és cserjeszint, lombkoronaszint) megfelelően mutatja be az élővilágot. Egy nap bőven kell a Mátra Múzeumra, de még nem is említettem a pompázatos kertet, ami a két épület között terül el. Azt mi nem jártuk be a nagy meleg miatt, de érdemes rászánni az időt.

matra2015_10

matra2015_11

matra2015_12

matra2015_13

matra2015_14

matra2015_15

Sirok és Kisnána
Amerre járunk az országban, ott mindig igyekszünk felkeresni a közeli várromokat. A Mátrában kettőt is találtunk, amit egy nap alatt kényelmesen fel tudtunk keresni. Reggel után behuppantunk az autóba és északi irányba indulva kellemes, élményvezetést nyújtó szerpentinen közeledtünk aznapi célunk felé. Parád és Recsk után értük el Sirokot. A vár a település észak-keleti részén található, saját parkolóval. Onnan gyalog vitt tovább az út, ami a tűző napon nem volt túl kellemes. Jó 10 perces sétával értük el a várkaput. A várban történelmi kiállítás tekinthető meg, a falakról pedig pompázatos látvány tárul a szem elé, szépen látszanak a Mátra vonulatai.

matra2015_21

matra2015_16

matra2015_18

“A Bükk és a Mátra határán a Tarna-patak észak felé kiszélesedő völgye felett áll a vár. A középkorban a Tarna-völgyében észak felé vezető utak lezárására és ellenőrzésére igen alkalmas helyen épült, bár elsősorban földesúri magánvár volt, stratégiai szerepet alig játszott.
[…] Az új tulajdonos miután birtokba veszi a várat, alatta falut is alapít Sirok-alja néven, melyet a következő évben már oklevél is említ. (1389) Ekkor a következő helységek tartozntak még a várhoz: Verpelét, Nagyberek és Szajla. Sirok közvetlenül a vár alatt, attól délre fekszik, ezért nevezik a régi oklevelekben többféleképpen: Sirokallya, Sirokvárallya, Syrak, Syrok, végül Sirok.[…] Országh Kristófnak kedvelt tartózkodási helye volt Sirok. Ide hozza ifjú feleségét is Zrínyi Ilonát, a szigetvári hős nővérét. Ezidőtájt növekszik meg különösen a vár katonai jelentősége. Buda török kézre kerülése, majd Hatvan eleste és az egri vár ostroma komoly figyelmeztetések. A török veszélyt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy bár térségünket még nem hódították meg, 1550-ben Sirok már adózik a töröknek. […] Sirok is beépül a végvár rendszerbe, mint Eger legerősebb, legjelentősebb elővára Cserép és Szarvaskő mellett. A siroki várnak különösen nagy jelentősége volt, mivel a hódoltság peremvonalán állt, és közvetlen harcérintkezésben volt a törökökkel, akik valóságos rémei voltak a Mátra aljának. Sirok védői az iménti módszerekkel sikeresen védelmezték a Tarna völgyét. Várunk erős, bevehetetlen vár hírében állt, a törökök meg sem próbálkoztak bevételével.[…] A Rákóczi szabadságharc idején (1703-11) a várat állandóan 100 lovas védte, míg Orczy István befolyására 1709-ben fel nem adták a felkelők. A szabadságharc bukása után a várat még rövid ideig meghagyták, de a haditanács elvben már hozzájárult annak lerombolásához. Doria császári tábornok már ekkor elvégezteti az első robbantásokat, és 1713-ban a többi magyar várral együtt végleg lerombolják. A falak leomlanak, a kazamaták összedőlnek, eltűnnek a falak magasítására mélyített árkok, a törmelék több méter magasan feltölti a várudvart. A falu életét, sorsát meghatározó szerepe véglegesen megszűnt. A csend és nyugalom fellegvára lett, de a romjaiban is lenyűgöző látvány előtt ma is csodálattal áll meg az idegen.” (forrás: sirokivar.hu)

matra2015_19
matra2015_20

A siroki várnak búcsút intve visszafelé indultunk a 24-es úton és Sirok után az első elágazónál balra vettük az irányt, hogy a Mátra bérceit keletről kerülve elérjük Kisnánát, itt jártuk be a második várromot. Míg a siroki pompázatos látványt nyújt ahogyan lentről nézve kiemelkedik a környező vidékből, a kisnánai ennek szöges ellentéte. Szemben egy nagy fagyizóval kell leparkolni a település központjában, a várhoz pedig két lakóház között lehet bejutni. Biztosan különleges ilyen szempontból Magyarországon, nemigen jártam még olyan várban itthon, ami legalább egy kis púpra, ha nem is hegyre lett volna építve. De a kisnánai ilyen, jóformán a falu temploma magasabb térszínen van, mint maga a vár. Ennek ellenére nagyon szépen helyrehozott épületegyüttesről van szó, nagy élmény bejárni a vár maradványait. Csak, hogy mást ne mondjak, a tágas pincerészben ásványokat lehet megcsodálni, köztük itt található a Magyarországon talált legnagyobb opál.

matra2015_22

matra2015_23

matra2015_24

A kisnánai vár a későközépkori magyar nemesi rezidenciák egyik legszebb emléke. Története jól mutatja a földesúri lakóhelyek fejlődését és átalakulását. Kisnána a Mátra vidék többi településéhez hasonlóan az Aba nemzetség birtoka volt. A 13. század elején az Aba nemzetségből született meg a Kompolti család, ennek egyik ágán Kompolti Péter szerezte meg Nána birtokát. Péter az utolsó Árpád-házi uralkodók és Károly Róbert alatt hatalmas vagyonra tett szert, és magas udvari méltóságokat is betöltött, királynéi tárnokmester volt. Vagyona lehetővé tette, hogy várat építsen, valószínűleg ő emeltette Domoszló határában álló Oroszlánkő várát. […] A vár romjait az 1940-es években takarították ki, amikor leventék gyakorlóteret alakítottak ki a helyén. A munkák során Lux Géza felmérte a romokat, amely közé egy lakóház is beépült, valamit a kaputoronyban egy lakást is kialakítottak. 1962-66 között Pámer Nóra, majd Szabó János Győző végzett alapos régészeti feltárást, amit műemléki helyreállítás követett. A feltárt falakat kiegészítették, az északi palotára fémszerkezetű védtetőt helyeztek, a kápolna tornyát lapos sátortetővel fedték be.” (forrás: kisnanavar.hu)

matra2015_25

A vártúra végeztével a Domoszló-Markaz-Pálosvörösmart útirányon, dél felől értünk vissza Mátrafüredre, körbeautózva így a Mátrát.

Túra a Kékesre
A hét végének közeledtével tettünk egy gyalogtúrát is a Mátra rengetegeiben, a rajt természetesen Mátrafüreden volt, onnan indultunk neki a kék háromszög jelzésen. Miután kiértünk a település külterületére, már egyre több árnyat adó fa borult fölénk és az ifjúsági tábor mellett is elhaladtunk. Első pihenőnket az Ördög-forrásnál tartottuk, el sem tudom mondani menyire jól esett a hűvös vize a nyári forróságban. Közben beszédbe elegyedtünk pár arrafelé kirándulóval is. Egy idős pár nem győzte mondani, hogy mennyire szép Pécs és a Mecsek, amikor kiderült, hogy onnan érkeztünk. Az út java része még előttünk állt, így elköszöntünk és indultunk, hamarosan pedig a Csatorna-völgyben tapostuk az ösvényt.

matra2015_27

matra2015_28-2

matra2015_29-2

Érdekes hely ez Mátra, az útvonalunk szinte végig, szűnni nem akaróan emelkedett, ráadásul annyira egyhangúnak tűnt végig. Szépnek nagyon szép, de egyhangú és ingerszegény. Ráadásul a feljebb lévő Meleg-forrás ki volt apadva, így csalódottan folytattuk a mászást. Gyönyörű bükkök között vitt a szűk erdei út és eléggé elcsigázottak voltunk amikor felértünk a Jávoros-forrásnál lévő esőbeállóhoz.

matra2015_30

Talán mondanom sem kell, hogy itt sem oltottuk a szomjunkat forrásvízzel, mentünk tovább. Ettől a ponttól hamar elérhető a sípálya melletti nagy parkoló, ahonnan már játszva fel lehet jutni a TV toronyhoz. Azonban előtte még a sípálya oldalában bedobtunk egy hideg üdítőt, csak ezt követően mentünk fel a csúcskőhöz.

matra2015_31-2

matra2015_32

Őszinte leszek, kicsit csalódás nekem a Kékes, mert azon kívül, hogy az ország legmagasabb pontja, semmi mást nem lehet rá érdemben mondani. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem mentünk fel a kilátóba, talán kellett volna. De ha minden jól megy, akkor még idén lesz lehetőségünk ezt pótolni. Nagyjából fél órát voltunk fent, amikor nagyon megerősödött a szél és elkezdett dörögni, ekkor még csak távolabb tőlünk.


Itt követtem el egy hatalmas, amatőr hibát. Ahelyett, hogy fedett helyen átvészeltük volna a kb. 1 órás vihart, úgy döntöttem, hogy induljunk el vissza Mátrafüredre. Ezért mondom mindig, hogy pl. térkép nélkül nem szabad elindulni még olyan útvonalon sem, ahol sokszor jártunk előtt, mert az ember bármikor gondolkodhat logikátlanul és hozhat rossz döntéseket még úgy is, hogy több éves túratapasztalat áll a háta mögött.


Tehát elindultunk lefelé, ekkor még csak szél volt. Amikor lefelé haladva elhagytuk az esőbeállót, akkor indult neki a zivatar. 10 percen belül sűrű esőt kaptunk a nyakunkba. Ráadásul nem a kék háromszög jelzésen ereszkedtünk, hanem az abból leváló kék kereszten. Normál körülmények között jó is lett volna másik útvonalon visszamenni, jelen esetben pedig talán a második hiba. Elértünk ugyanis egy nagy tisztást, amely kerítéssel volt körbevéve. A kerítésre ugyan építettek létrát, hogy a túrázók át tudjanak mászni rajta, de a tisztás közepén haladt az ösvény, mellette pedig egyetlen fa. Sokat hezitáltam az erdőszélen állva, hogy mi legyen és mielőtt kimondtam volna, hogy folytassuk az utat, egy éktelen nagyot dörgött az ég, majd egy villám cikázott lefelé a szemem láttára. Ettől kezdve kizárt volt, hogy kimenjek nyílt terültre ahhoz a fához, ami mint egy villámhárító várja, hogy egy villám belecsapjon. Visszafordultunk és kaptatón igyekeztünk – már amennyire tudtunk – vissza legalább az esőbeállóig. Csurom vizesek voltunk mire felértünk a kis épülethez, de legalább biztonságban. Nem tudom pontosan mennyit, de fél órát biztos vártunk arra, hogy legalább alább hagyjon az eső. A Nap végre kisütött, de még így is esett hol intenzívebben, hol kevésbé, de végül elállt. Érdekes, hogy 5 nap alatt egyszer sem esett, minket pedig pont elkapott egy átvonuló zivatar, így megfűszerezve a túránkat. Utólag visszagondolva élvezetes volt ez így, a túrát pedig úgy zártuk, hogy a parkolóőrtől megtudtuk, hogy nemsokára indul egy busz a Szanatóriumtól vissza Mátraháza felé. Átgyalogoltunk és kényelmesen el is értük, részben meg is száradtunk, mire visszaértünk a szállásra. Összességében 13,6 km-t mutatott a számláló, amikor leállítottam a buszmegállóban.
Tulajdonképpen ez a túra zárta a mátrai kalandokat, amik egytől egyig fantasztikusak voltak. Érdemes mindenképpen pár napot eltölteni a Mátrában, mert mi ráadásul nem is a frekventált részein (Mátraháza, Galyatető) voltunk, de így is szép élményekkel tértünk haza.

matra2015_33-2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s