OKT 16: Dobogókő – Visegrád, komp

A nyár és a jó idő szinte kívánja a túrát, ennek a csábításnak pedig kár ellenállni. Ezért aztán már régebben beterveztünk egy újabb Kéktúra szakaszt a naptárunkba a nyári hónapok valamelyikére, amiből végül augusztus második keddje lett. Mivel legutóbb a Dunakanyartól északra eső szakaszt jártuk be, most az attól délre levő következett.

0. nap
Az OKT 16. túráját nem bontottuk szét, egy nap alatt gyalogoltuk végig, ezért már előző nap felbuszoztunk Esztergomból Dobogókőre. Foglaltam szobát a Báró Eötvös Loránd Menedékházban, hogy másnap viszonylag korán, frissen és kipihenten tudjuk kezdeni a túrát. 4 éve jártunk először Dobogókőn, akkor nagy bánatomra nem sikerült a házban megszállni, fél éve pedig, amikor elkezdtem forgatni ennek a túrának az ötletét a fejemben, nos akkor éppen felújítás és/vagy üzemeltetőváltás miatt nem volt elérhető a weboldaluk. Akkor kicsit megijedtem, hogy ezúttal sem tudunk a házban tölteni egy éjszakát, de szerencsére minden rendeződött és összejött a szállás ebben a nagy múltú, impozáns épületben.

okt16_02

A báró Eötvös Loránd menedékház Magyarország egyik legrégebbi menedékháza (turistaháza) a Visegrádi-hegységben, Dobogókőn. Létrehozója és tulajdonosa a Magyar Turista Egyesület (MTE). A kisebb, fából épült házban ma a Turistamúzeum működik, a kőépület jelenleg is menedékházként szolgál. A Magyarországi Kárpát-egyesület Budapesti Osztályának választmánya 1889-ben kezdeményezte, hogy Budapest környékének egyik legszebb pontján, az akkor még nehezen megközelíthető Dobogókőn turistatelep létesüljön, a megvalósítás viszont már a két évvel később, az osztály feloszlása után annak helyén létrejött Magyar Turista Egyesület nevéhez kötődik. A célra Prokopp Géza pilisszentkereszti vallásalapítványi főerdész ajánlott fel földterületet, melyen 1897 novemberére készült el a menedékház; felavatására 1898. június 5-én került sor. Pfinn József főmérnök, választmányi tag tervei szerint és vezetése alatt épült. Nevét az MTE első elnökéről, báró Eötvös Lorándról kapta. A faház mellett 1906-ban felépült a nagyobb kőépület, de a befogadóképességet így is többször bővíteni kellett; csúcspontján elérte a 150 főt is. 1910-ben bevezették a telefont, később a gázt, 1932-ben a villanyvilágítást, 1935-ben pedig elkészült a Pilisszentkeresztre vezető műút is. A II. világháború után a tulajdonos egyesületet feloszlatták, az épületeket munkásszállóvá alakították, később kiürítették és sorsára hagyták. A rendszerváltás után a házakat visszakapta és felújította az újjáalakult Magyar Turista Egyesület, a kisebbik épületben pedig létrehozták a Turistamúzeumot.” (forrás: Wikipédia)

A busz negyed 1-kor már felért, beballagtunk a házba és elkértük a szobakulcsot. Szállásunk a második emeleten egy kicsi, de annál hangulatosabb szobában öltött testet: kényelmes franciaágy, saját zuhany és wc, valamint egy kicsike tv, hogy azért képben legyünk az olimpia történéseivel. Miután berendezkedtünk, vagyis lepakoltuk a cuccainkat a szobában lévő egyszemélyes ágyra, úgy voltunk vele, hogy el tudnánk fogyasztani jóízűen egy kiadós ebédet. Kiültünk hát a teraszra rendelni, Brigi rozmaringos csirkemellet, én pedig barackkal és sajttal töltött csirkemellet ettem. Az adag amellett, hogy finom, még bőséges és laktató is volt. Az igazat megvallva Dobogókőn a túrázáson kívül nem sok mindent lehet csinálni, délután és este kinéztünk a menedékház mögötti kilátópontra a Dunakanyar pompájában gyönyörködni. Vacsorának pedig egy könnyed sajtbureszt választottunk a közeli Matyi büfében.

okt16_01

okt16_03

Ahogy bejártuk a területet, egy dolog feltűnt és emellett nem lehet szó nélkül elmenni: nevezetesen amellett, hogy a nagy lendülettel harsogott Kékkör felújítás során szemmel láthatólag Dobogókőre egyetlen forint sem került. Se egy információs tábla, se egy új útjelző tábla, semmi nincs itt, ami a felújítás, a korszerűsítés, a túrázók ide csábítását mutatná. Ez szégyen, ezt ki kell mondani. Gyakorlatilag Dobogókőre úgy tekinthetünk, mint a hazai turistaság bölcsőjére. Az olyan nagy nevek, mint báró Eötvös Loránd, Lóczy Lajos, Téry Ödön, Thirring Gusztáv és gróf Teleki Géza célja az volt, hogy intézményes keretek között fogják össze a hazai turistákat, aminek eredményeképpen 1891. szeptemberében megalakult a Magyar Turista Egyesület. Nekik köszönhető, hogy a ma múzeumként működő, az ország első turistaházát nem vitte el az enyészet. Továbbá többek között az is, hogy a mellette található menedékház hányattatott sorsa véget ért 1998-ban, amikor csaknem 10 éves munkával újjáépítették, a parkot megtisztították és újranyitották a közforgalomnak. Ilyen múlt mellett szégyen, hogy olyan helyre nem jut pénz, amit tekinthetünk a szervezett magyar turistaság szülőhelyének. Ez az én véleményem.

OKT 16. sz. túra: Dobogókő-Visegrád, komp
16-dobogokoA túra reggelén korán keltünk, mindent összepakoltunk és 7:51-kor lementünk reggelizni. Csakhogy az üzemeltető elvitte a kulcsokat előző este, a konyha zárva volt, a szakácsnő és a pincér pedig a ház előtt ülve várta a kulcsokat. Nem volt mit tenni, kiültünk mi is és beszélgettünk velük, amíg meg nem érkeztek az üzemeltetők valamivel negyed 9 után. Onnantól nagyon hamar megkaptuk a szalonnás rántottánkat, hozzá egy bögre forró gyümölcsteát. Megettük, felmentünk a táskákért, leadtuk a kulcsot és 9 után pár perccel elindultunk a kéken. Ilyenkor éreztem azt, hogy milyen jó volt előző este elintézni a pecsételést, így ha sokat nem is, de öt percet nyertem magunknak. A Dobogókőről kivezető szakasz széles erdészeti úton halad, eseménytelenül haladtunk előre három másik jelzés kíséretében. A kereszteződés után, ahol ez négy jelzés mind a maga irányába haladt tovább, a kék ereszkedni kezdett velünk egy nyílt, élénk tölgyerdőben.

okt16_04

okt16_05

okt16_06

A lejtmenet végeztével a Bükkös-patak völgyében jártunk, többször átkeltünk az éppen csak csordogáló névadó patak medrén, hogy a völgy végében jobbra kanyarodjunk, így kiérve a Sikárosi-rétre. Szép nagy területen terül el és bár a jelzéseket erősen kell keresni, de nem lehet eltévedni, ha a rétet mindig balra tartjuk magunktól, mi pedig a jobb szélén a fasor mellett haladunk. Így hamar el lehet érni a másik végét, ahol derékszögű bal kanyart követően pár méterrel odébb ismét árnyat adó erdőben folytathatjuk utunkat.

okt16_07

Egy rövid szakaszon azért kis kihívás elé állítja a túrázót az erdőszél és az attól 1,5 méterre levő villanypásztor. Szűk folyosón kell lavírozni, szerencsére nekünk ez sikerült, egyszer sem csípett meg az áram. Nem sokkal odébb, ahol az erdőt elhagytuk, megint a Sikárosi -réten találtuk magunkat, a kihelyezett pihenőnél egy arra kiránduló valamikor panaszos cetlit helyezett ki a Pilis Parkerdő számára, azt nehezményezve, hogy kevés a szemétgyűjtő és a jelzések sem éppen a legjobbak. Nem tudom, hogy eljutottak-e az illetékesekhez a szóban forgó észrevételek, de itt egy fotó, hátha hozzá tudok járulni, hogy a jövőben a Sikáros-rét területén jobban követhetők legyenek a felfestett jelzések.

okt16_08

okt16_09

16-sikarosAz imént említett pihenőtől már csak pár száz métert kellett megtenni a Sikárosi erdészházhoz, ahol kicsit megpihentünk, én pedig beütöttem a füzetekbe ennek a túrának a második pecsétjét. A ház és a hozzá tartozó méretes udvar magánterület, így oda bemenni nem tudtunk, a pecsételést követően a ház kerítése mellett indultunk tovább. Ismét egy patakvölgyben vezetett az ösvény, az erdészháztól nem messze lehet megcsodálni a Lenkó-emlékművet, amely Lenkó Ede sporttársnak állít emléket, aki 1917. december 31-én túra közben itt hunyt el. Érdemes szemügyre venni az obeliszk tetején lévő mozaikot, igazán szép darab.

okt16_10

okt16_11

okt16_12

A patakvölgyben tovább haladva a Kárpát-forrás előtt két fahídon keltünk át a patak felett, majd hamarosan elértük a volt gyermektábor helyén ma található erdei pihenőt. Hatalmas méretű esővédő ház, asztalok, padok és szalonnasütő helyek várják az itt megpihenni vágyó kirándulókat.

okt16_14

okt16_13

Ezen a szakaszon erdei utunk együtt kanyarog a műúttal, a pihenőtől kb. 300 méterre keresztezi is azt. Ehhez a ponthoz elérve jött a komoly hidegzuhany: éleslövészet a területen, vagyis bemenni tilos. Egyébként is, ki az marha, aki a tiltás ellenére bemerészkedne? Nem várt fordulat, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a túra előtt nem néztem utána a területet kezelő erdészetnél, hogy lesz-e éleslövészet. Volt, de így jött a B terv. A kék érintett szakasza mellett az az aszfaltút fut végig, amire az imént értünk ki. Nem volt mit tennünk, azon mentünk tovább párhuzamosan a kékkel. Fél kilométert követően a kék maga is ezen az úton halad egy darabig, majd ismét visszaér az erdőbe. Mivel itt nem volt egyértelmű már, hogy pontosan mekkora területre terjed ki a lövészet, mi maradtunk továbbra is a műúton, párhuzamosan a kékkel.

16-pilisszentlaszloEzen az úton értünk be Pilisszentlászlóra és mentünk egyenesen a Kisrigó Vendéglőhöz, ahol nemcsak a Kék bukkan elő a lövészek által sújtott erdőrészletből, de a következő pecsét is itt foglal helyet. A pecsételés után beültünk egy hideg kólára (és 0,75-ös vízre, amit aztán vittünk magunkkal tovább) a Kisrigóba, kinyújtóztattuk a tagjainkat és megpihentünk kicsit. Érdekes dolog, hogy sokat nézegettem a fotókat a pecsételőpontokról és azok alapján teljesen máshogy képzeltem el ezt a vendéglőt. Ugyanis csak a kapuja látható a fotókon, ahol a doboz van, az alapján pedig egy rideg, kissé barátságtalan helynek tűnt. A valóságban viszont családias, hívogató hely, ahová jó beülni. Fizetéskor a pincér kitartást kívánt a Visegrádig előttünk álló úthoz, felkerekedtünk és a közvetlenül a vendéglő mellett balra ereszkedő, nagyon keskeny ösvényen lépdeltünk lefelé, ami a településre vezető kis szerpentinútra vitt minket, így gyalogoltunk le a község központjába, ahol vettünk csokit és leheveredtünk egy padra az árnyékba, hogy meg is együk nyomban. Aki pedig a Kisrigónál kihagyja a pecsételést, az megteheti lent a központban is, a Jánosik kocsmában. Eltévedni nem lehet, ennek biztosítékául felfestés jelzi az utat a kocsmához.

okt16_15A Kisrigó bejárata, érdemes betérni és nem csak az ajtóban pecsételni

A Visegrádi-hegység legmagasabban fekvő települése (kb. 360 m). Nevét I. (Szent) László királyról kapta. Valószínűleg nagyon régen lakott település, az Árpád-ház idejétől királyaink vadászni jártak a közeli erdőkbe. 1291-ben III. Endre király vadászházat épített a jelenlegi templomdombon, majd a pálosoknak ajándékozta, akik kolostorrá építették át. Gentilis bíboros, pápai követ itt kötött egyezséget 1308-ban Csák Mátéval, hogy ismerje el Károly Róbertet magyar királyként. Nagy Lajos és Mátyás király is gyakran időzött a kolostorban. A török hódoltság alatt elpusztult a kolostor. A török kiűzése után a mai Szlovákia területéről jöttek pálosok és hoztak magukkal szlovák telepeseket, akik újjáépítették a falut. A középkorban a falut Kékes-nek hívták, az újjáépítés során kapta a Szentlászló nevet. 1947-ben a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a falu egyharmada, 400 fő visszatelepült Szlovákiába.” (forrás: Wikipédia)

okt16_16

okt16_17

A települést észak-keleti irányban hagyja el a kék, hangulatos utcákon haladva, majd egy szűk horhoson át már az erdőben emelkedve kerültünk egyre távolabb a településtől. A jellemzően szűk, köves és emelkedő ösvény monotonitását egy műút szakítja meg, amelyen immár szintben folytattuk a túrát. Balunkon az erdő, jobbra pedig szép rét. Elhaladtunk egy szép szál tölgy mellett, amelyet a térkép jellegzetes faként jelöl, de ezután is még egy darabig aszfalt volt a cipőink alatt.

okt16_18

16-papretAz erdőbe visszakanyarodva rövid emelkedő, majd szintút, annak végén pedig ismét egy pecsételés, ezúttal a Pap-réti erdészháznál. Ugyancsak magánterület, sőt, itt már kutyás őrzés is gondoskodik a hívatlan látogatók távol tartásától. A tábla, amire ezeket az információkat írták fel annyira meggyőző, hogy az erdészházat nem is akartam ezek után lefényképezni. Nem is lett volna egyszerű feladata, mert eléggé messze van a kerítéstől, nem nagyon lehet rálátni. Bemenni a területre természetesen nem kell, a pecsét a kapu mellett balra található a kerítésen. A procedúra végeztével indultunk tovább az egész túra leghosszabb etapjára, ami a Nagy-Villámig tart és 8,5 km hosszú. Persze ezt így kellemetlen kimondani, ezért célszerű térkép segítségével tovább szakaszolni kisebb egységekre, hogy ne lohadjon a lelkesedés.

okt16_19

A következőkben dózerúton haladtunk jó 600 métert, majd igen éles bal kanyarral tértünk be az erdőbe. A következő kb. 2 km-en – ez volt a mi első kisebb szakaszolásunk – szintúton gyalogoltunk az Úrasztala-oldalban. Jól járható, kellemes rész és ott, ahol kicsit szétnyílik a fák kesze-kusza rendszere, szép kilátás adódik kelet felé.

okt16_20

A 2 km végén értünk el a Vízverés nyergébe. Tágas rét, emlékkő, néhány pad. Ideális hely egy rövid pihenőre és a következő szakaszolásra: 1,5 km, Barát-halom. Nekiveselkedtünk az emelkedőnek, hamarosan pedig létrán másztunk át a villanypásztor felett és továbbra is felfelé folytattuk az utat. Nem kellett sokat mennünk, hogy a párját is megtaláljuk, még egy létrázás, aztán továbbra is felfelé, de haladtunk. Szorgalmasan koptattuk az utat, a fák között pedig egyszer már a Fellegvárat is megpillantottuk a nem is olyan távolban.

okt16_21

Látni a túra majdnem végpontját lelkesedéssel töltött fel minket, ami felvitt a még hátralevő emelkedőn. Ott aztán kinyílt az erdő, a balunkon a párkány és szép kilátás. Feltételezem, hogy valahol itt lehet a Moli-pihenő, ami mellett sikerül úgy elmenni, hogy az észrevétlen maradt számunkra. De ennek ellenére behúztuk a második szakaszolásunkat is. A következő is hozzávetőleg 1,5 km-es lett, el is kezdtük az ereszkedést. Útközben én tettem egy kitérőt a Barát-halomtól nem messze lévő Borjú-fő kilátóhelyre. Wass Albert emlékkő és Visegrád látványa várja az itt megpihenő turistákat. Egyébként ezt nem is nagyon kell kitérőnek mondani, szinte karnyújtásnyira van a kéktől, ezért azt mondom, hogy ez a hely a kötelezően választható kategória.

okt16_22

okt16_23

16-nagyvillamLefelé haladtunkban már nem volt sok vissza a szakaszolás végéig, ami a Sóstó-rét pihenőjétől pár 10 méterre található. Innen már csak maximum 3 km-re volt a Nagy-Villám, így azt lőttük be magunknak. Széles erdészeti úton baktattunk, a szemünk előtt pedig hideg üdítő képe lebegett. A lendületet egy emelkedő törte meg, felmászva rajta már a térképen Tabán névvel jelzett szélesen elterülő réten voltunk, aminek északi végében megpillantottuk a bobpályát és az előttünk lévő hegytetőn a lombkoronák közül kikandikáló Zsitvay-kilátó tetejét. Az úton átkelve a parkolóban levő büfében vettük kürtőskalácsot és hideg vizet, majd egy nagyon kellemetlenül meredek aszfaltúton felmentünk a kilátóhoz. Az sajnos már nem volt nyitva, ennek ellenére tudtam pecsételni, de azért jó lett volna megcsodálni a panorámát. Megettük a kürtős kalácsot, amit inkább nem minősítenék, aztán visszaereszkedtünk a parkolóba egyrészt hideg üdítőért, másrészt a kékre, mert az innen ment tovább Visegrád felé.

okt16_24

okt16_25

16-visegradItt már nem siettünk, 3 km-en belül voltunk, tényleg ráérősen sétáltunk át a Fellegvár alá, ez nem több, mint 15 perc. Onnan a gerincen visz le a kék a kálvária mentén. Az alsóbb stációk szintjén már Visegrád is mutatja magát, addig a szemlélőnek be kell érnie a Duna, valamint a szemközti Nagymaros és Szent-Mihály-hegy látványával. Nem mintha ez bármiféle panaszra adhatna okot, a Dunakanyar minden szeglete megéri a bámészkodást. Szűk utcácskába vált át végül a köves erdei talaj, amin már nagyon gyorsan el lehet érni Visegrád központját. Csodaszép település, a dunapart felé haladva csak kapkodja a fejét az ember, annyi a látnivaló. A forgalmas 11-es főutat szerencsére nem kell keresztezni, aluljáró gondoskodik a biztonságos áthaladásról. A túloldali pár lépcsőt megmászva pedig bal kéz felé esik ennek a túrának az utolsó pecsétje, a hajóállomás pénztárja mellett lévő vendéglőnél egy villanyoszlopra erősítve. Jókor értünk le, a komp azután 10 perccel indult át Nagymarosra, hogy az utolsó nyomatok is bekerültek az igazolófüzetbe. Talán a kellemesnél jobban elfáradtunk a túrán, de engem vigasztalt a hatalmas hambi, amit benyomtam a nagymarosi oldalon. Fél órára rá pedig érkezett a vonat, amivel már hazafelé robogtunk.

okt16_26

okt16_27

okt16_28

okt16_29

okt16_30

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s