2017-es futások: a nagy visszatekintő

Egy év ismét eltelt, jöhet a számadás ideje. Bár ez így kicsit kötelező jellegűnek tűnik. Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e egyáltalán ezt a posztot, de végül beadtam a derekam és elkészült. Sok szeretettel nektek, élvezzétek!

A non plus ultra: Spartan Trifecta 2017
Spartan Veszprém Sprint (2017. 04. 01.), Spartan Kazincbarcika Super (2017. 06. 17.), Spartan Eplény Beast (2017. 10.21.)
Igen, a tavalyi szezon-végi nagy cél a 2017-es Trifecta megszerzése volt számomra. Örömmel jelentem, hogy ez sikerült. Azt nem mondom, hogy egyszerű volt, de a megfelelő készüléssel teljesíthető. Az első, veszprémi kör jó felvezetés volt: könnyű pálya, könnyed szórakozás. Aztán Kazincbarcikán már oda kellett figyelni, a folyamatos esik-süt a nap-esik-süt a nap ciklusok kicsit zavaróak voltak ugyan, de szépséges pályát raktak össze a szervezők, ahol öröm volt futni. Eplény pedig megmutatta a Spartan Race igazi arcát. 24,5 km-en keresztül a legváltozatosabb kínzások, de utólag visszagondolva, sőt már rögtön a célvonal átlépése után is úgy voltam vele, hogy azonnal akarom a következőt. Persze 1,5 km-es hosszúságú sípályán fel, aztán le a homokzsákkal mókát lehet, hogy kihagynám.

A közösségi futások
Tubes (Ultra) Trail 2X (2017. 04. 02.), Jakab Ultra Trail (2017. 11. 05.)
A Tubes a veszprémi Spartan Sprint másnapján volt, így kicsit fáradtan érkeztünk, de legalább az útvonal ismert volt előttünk. A Mecsek Maraton Team 12K-s edzőkörén lehetett futkározni tetszőleges számú kört. Mi aznap kettőt vállaltunk, bőven elég volt. A Jakab november elején ideális volt, az időjárás megfelelő, a táv kellően hosszú (50K), a szervezés első osztályú. Egyetlen dolog volt csak bizonytalan: az, hogy én is elindulok rajta. Nem akartam ilyen hosszút futni, ráadásul elvben nem is lettem volna Pécsen, mert az őszi szünetet az ország másik végében töltöttem. Most már azt mondom, hogy szerencsére minden úgy jött össze, hogy november 4-én visszautaztunk Pécsre, így másnap reggel rajthoz tudtam állni én is. Ezt a futást több távon rendezték aznap, a Jakab volt ezek közül a leghosszabb. Nekem is. Az addigi leghosszabb távom terepen 30K volt, így számomra nagy ugrás volt 50 km teljesítése. Jó hosszúra nyúlt ez a nap, de mindhárman sikerrel fejeztük be a Jakabot. Nem mehetek el szó nélkül a frissítések mellett: profi volt minden szempontból. Ennek is köszönhető, hogy görcs, eléhezés és minden egyéb hátráltató tényező nélkül sikerült befejezni ezt az ötvenest. Hatalmas pacsi Seres Milánnak, köszi, hogy megszervezted a Tubest és a Jakabot!

2017_05fotó: Tóth György

Szőlőtőkék között
III. Palkonyai Dűlőfutás (2017. 04. 29.)
Ha kéne választanom egy nagyon rossz futást az évből, akkor csont nélkül ez lenne az. Persze nem a szervezők miatt, én szúrtam el. A verseny napján nem igazán éreztem a drive-ot. Ráadásul el volt borulva, ezért úgy döntöttem, hogy kabátban futok. Óriási hiba volt, végig vert a víz, nagyon rosszul éreztem magam. Jövőre körültekintőbb leszek, az biztos.

2017_06

A figyelmetlenség ára
VI. Máré Erdei Futóverseny – Félmaraton (2017. 06. 25.)
Azt nem vitatom, hogy ez egy jó verseny is lehetett volna, ha nem vagyok figyelmetlen. Az erdei futóverseny elnevezés olyan tévútra vitt, ami miatt keserű szájíz maradt csak a saját hülyeségem miatt. Szóval minden esetben olvassátok el a részletes versenykiírást amit én ebben az esetben nem tettem meg, mert ez is utolsó pillanatos indulás volt. Na most a verseny nevéből kiindulva én terep félmaratonra számítottam, de végig műúton kellett futni. Terepfutó cipőben az kifejezetten rossz. Szép helyek mellett futottunk, de nem tudtam igazán élvezni a cipő miatt és azt sem értem, hogy ebben a gyönyörű kelet-mecseki erdőben miért kell aszfalton futtatni. Erősen meggondolom jövőre az indulást. Egy dolog viszont biztos: pénzért olyan szar kávét még életemben nem ittam, mint amit ott adtak.

A szokásos
III. Pécs-Orfű félmaraton (2017. 05. 27.)
A tavalyi görcsölős katasztrófa után idénre örömfutást terveztem erre a félmaratonra, amit sikerült is összehozni. Nem hajtottam túlzottan, élveztem a tavaszi napsütést és a görcs is elkerült. Jó döntést hoztam, főleg annak fényében, hogy azóta kiderült: 2018-ban már nem lesz Pécs-Orfű félmaraton, a szervezők időhiányra hivatkozva nem rendezik meg. Így kellemes érzésekkel búcsúzhatok ettől a versenytől, ami azért hemzsegett a hibáktól.

2017_07fotó: PortraitMaffia

Csanya mesternél vendégségben
Nyúlcipőbolt Mecsek Trail S (2017. 04. 30.), Salomon Visegrád Trail (2017. 06. 04.)
Idén második alkalommal vettem részt a Mecsek Trail-en, ami most tavasszal rendeztek és megtoldották a távot tavalyhoz képest. Már nem a Zengőn volt a vége, hanem vissza kellett futni Pécsváradra, ennek örültem nagyon. Kellemes tavaszi időben élmény volt haza pályán hasítani. A Visegrád Trail pedig az év legjobb élménye volt, szervezésben, távban, útvonalban, frissítőben, segítőkész crew-tagokban, mindenben. Egyébként rohadt meleg volt a verseny napján, két fullasztó mászás is volt benne, kicsit meg is tépett ez a 30K, de abszolút pozitívnak éltem meg. E sorok írásakor már van érvényes regisztrációm 2018-ra, már nagyon várom, hogy újra a Visegrádi-hegységben futhassak.

2017_08fotó: terepfutas.hu/ultratrail.hu

Egykori vulkánok lankáin
30K a Börzsöny szívében
Az tudvalevő, hogy a Mecsek után a Börzsöny a szívem csücske, ezért szerveztem egy laza futást a hegységben Elek barátomnak. Ez nem verseny, sem közösségi futás, így ilyen formán kilóg a sorból, de nézzétek el nekem. Augusztus közepén igencsak meleg napot fogtunk ki a futásra, de az előttünk álló 30K nem csak ettől volt nehéz. A legszebb részeket akartam megmutatni, ami ebbe a napba belefért, így a Központi-Börzsönyt vettük célba. Királyrétről indulva emelkedtünk fel a Magas-Taxi turistaházhoz, majd a Nagy-Hideg hegyre. Itt rövid pihi és frissítő, majd fel a Csóványosra. Ezután a Nagy-Mána gerinc következett, nekem pedig a kiszáradástól görcs. Fasza. Vissza a Csóvira, majd a Nagy-Hideg hegyre, a turistaházban frissítő és 10 perc szunya (tényleg), majd ereszkedés vissza Királyrétre. Tartalmas nap volt, remélem meg tudjuk ismételni valamilyen formában.

Azt, hogy 2018 mit hoz, még nem tudom. Olyan szinten sem, hogy mi lesz a fő prioritásom az évben. Tervek vannak, pl. több trail verseny, a Spartan Race háttérbe szorítása, de ez utóbbiban már nem vagyok annyira biztos. A Trifecta megszerzése újra felébresztette bennem az akarást, hogy jövőre is ott legyek a teljesítők között. Talán hamar kiderül, vagyis remélem. A futást persze folytatom, fussatok ti is sokat 2018-ban!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s