Szent Imre 10 (2020. 10. 03.)

A múltkori éjszakai túra után szombaton ismét a Villányi-hegységben jártam. Biztosra vettem, hogy megyek, aztán ahogyan közeledett a szombati nap, úgy egyre döcögősebbé vált a dolog. Péntek estére úgy elfáradtam, hogy komolyan azon gondolkodtam, hogy nem megyek. Egyrészt a mér említett fáradtság miatt, másrészt pedig azért, mert végül senki nem tudott velem tartani. Ezért ezzel a bizonytalansággal feküdtem le péntek este aludni. Aztán szombat reggel már fél 7-kor felébredtem, így bőven volt időm leérni a túrára, ezért mégis rávettem magam, hogy teljesítsem. Alternatív megoldással álltam elő: futva fogom teljesíteni. Azért is esett erre az opcióra a választásom, mert a hónap végén megyünk a Mátrába futni és a formát tartani kell, hogy ott a szintidőn belül tudjuk teljesíteni az útvonalat.

Összepakoltam, kocsiba vágtam magam, majd nem sokkal később már Máriagyűdön voltam a rajtban. Gyors regisztráció és már indultam is. Tulajdonképpen a Csukma-keresztig az útvonal megegyezett a Tenkes 5 éjszakai túra útvonalával, ezért arról nem írok megint, ezt a szakaszt itt tudjátok elolvasni: Máriagyűdről a Csukma-keresztig.

Az Akasztó-dombon

Ugorjunk a Csukma-kereszthez. Itt kaptam a második pecsétet, majd indultam tovább. A menetlevél böngészése közben bedobtam a csokis müzliszeletet, amit Szentkútnál adtak. Miután ezzel végeztem, átváltottam futásra. Itt még a piros sáv jelzésen haladtam, de nemsokára jobbra vitt az útvonal, lefelé a kék sáv jelzésen. Az addig összeszedett szintet jó gyorsan lehet veszíteni ezen a lejtmeneten, ami jó 1,5 km-en keresztül ereszkedett, amíg ki nem értem az erdőből a szántóföld szélére. Itt erős bal kanyarral már a zöld sávon haladtam tovább. Az teljes igazséghoz hozzátartozik az is, hogy itt azért online térképes segítségre szorultam, mert a zöld jelzés nehezen található meg, ráadásul az ilyen irányváltásoknál egy darab szalag sem volt kihelyezve, a túrázó dolgát megkönnyítve. Ez az egész útvonalra jellemző volt, a szervezők azért erre figyelhettek volna. Tehát a zöld jelzésen nem sokat kellett mennem, míg elértem a pincesort, hiszen az már a jelzésváltáskor jól látható volt. Az első vagy második pincénél kaptam a harmadik pecsétet. Bedobtam egy nápolyit és robogtam is tova.

A pincesor Kistótfalu közelében

Miután magam mögött hagytam a pincéket, még egy darabig a zöld jelzés vitt, majd a kék keresztre váltottam. A kék sávon történt lejtmenet után kicsit aggódtam azon, hogy majd vissza kell mászni a gerincre és az mennyire megsemmisítő lesz, de legnagyobb meglepetésemre egészen kellemes szakasz volt a kék kereszté. Nem emelkedett agresszívan, ráadásul az egyik legszebb szakasza volt ez a túrának.

Emelekedés a kék kereszten, vissza a gerincre

Felérve a gerincre, a kék kereszt-kék sáv találkozásánál kellett ikszelni az itinerre zöld zsírkrétával. Pár méter után váltottam a piros sávra, innen pedig ismét az éjszakai túra útvonalán jártam. Újabb, gyors lejtmenet következett, ami már Máriagyűdre vitt vissza, a templom lépcsőihez. Onnan már csak a célba kellett lecsorognom. Olyan gyorsan értem vissza, hogy még a szervezők sem számítottak rám, a kitűzőket csak akkor pakolták ki. Én választhattam, de annyi fajta volt, hogy nehezen tudtam választani. Pár perc válogatás után megtaláltam a nekem tetszőt, ezután elbúcsúztam és indultam is haza. Kellemes őszi időben kellemes 12,6 km-es futás. Biztosan nagyon bántam volna, a mégsem indulok el reggel erre a túrára.

Szent Imre 10
időpont: 2020. október 3., helyszín: Villányi-hegység
táv (k. sz.): 12,6 km, szint (k. sz.): 380 m, idő (ó:p): 1:41

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s