A hosszú hétvége folytatásaként Elek és én ma távolsági buszra szálltunk, hogy egy újabb teljesítménytúrán induljunk. Úticélunk Zobákpuszta, a Vargánya Tanya volt a Kelt-Mecsekben. Mindig szívesen jövök a hegynek eme részére túrázni, mert nem túl gyakran fordulok meg itt. Így ha lehetőség adódik, azt igyekszem kihasználni, mert a Kelet-Mecsek gyönyörű, megéri a fáradtságot. A busz jó korán, fél 7-kor indult Pécsről, negyed 8-kor pedig már a rajtnál voltunk, ahol a 15-ös távon indulókat még nem rajtoltatták, mert csak 8-tól lehetett indulni. A következő 45 percben ittunk egy kávét és kiültünk a napfényre, mert a levegő még kicsit csípett, de nem annyira, hogy kellemetlen legyen. Kávézás közben a térképet bogarásztuk, hogy merre fogunk menni. Aztán nyolc előtt pár perccel megkaptuk az itinereket és elindultunk. Eleinte házak között a kék négyzeten haladtunk, majd beértünk az erdőbe. Itt aztán kitűnő idő volt, haladtunk is rendesen, nemsokára már a Gyopár kulcsosházat hagytuk magunk mögött. Keresztülhaladtunk egy napsütötte tágas réten, a fű még harmatos volt, nyikorgott a cipőnk talpa alatt. Elértük az erdészeti műutat és ezzel együtt a Pap-rétet. Még mindig a jelzésen haladva ereszkedni kezdtünk, le a Kis-tóti-völgybe. Az út végén széles, kavicsos útra értünk ki ahol éles bal kanyart vettünk és máris felfelé mentünk tovább. Nekem ez a szakasz nagyon ismerős volt, mégpedig azért mert ez visz be Püspökszentlászlóra. Mondjuk azért kicsit fura volt, mert eddig minden egyes alkalommal a másik irányba mentem rajta.

Gyakorlatilag egész Püspökszentlászlón átmentünk, elhagytuk a haranglábat és elértük az arborétum melletti Bazsarózsa kulcsosházat, túránk első ellenőrzőpontját. A pecsételés után nagyon finom saját készítésű sütit kaptunk, mellé pedig teát. Mecsek és bodzás tea keveréke, finom hidegen. Annyira jól esett és olyan finom volt, hogy itt mi elméletben kiosztottunk egy nagy piros pontot a rendezőknek.

Kis pihenő és újabb bögre tea után megköszöntük a finomságokat és indultunk tovább. A kulcsosház kapuját átlépve balra indultunk, végig az arborétum kerítése mellett. A sarkánál ismét balra fordultunk és a sárga sáv jelzésen elég combos emelkedőt kezdtünk megmászni. Átkeltünk a műúton, elhagytuk a Diós kutat és másztunk tovább, fel a Hárs tetőre. Fent aztán keresztezte utunkat a zöld sáv jelzés, mi viszont továbbra is a sárgán tapostunk. Hamar kiértünk egy igen tágas rétre, a Miske-tetőre.

Itt éreztük először igazán a Nap erejét, tűzött minket rendesen. Megint csak műutat értünk, átkeltünk rajta és még meredekebb úton követtük a sárga jelzést. Hamar felértünk a tetőre, szemünk elé került a Cigány-hegyi kilátó. Még soha nem jártam itt és nagyon vártam, hogy felérjünk, ezért aztán megcsodáltuk a panorámát a kilátó tetejéről.

Tovább indulva a kilátó lépcsője melletti keskeny ösvényen mentünk le bokrok között, majd egy széles útra értünk ki. Mondanom sem kell, hogy ez is felfelé vitt. Felérve a Dögkút-tetői elágazáshoz rátértünk a piros sávra és leereszkedtünk rajta a Pásztor-forráshoz, ahol a második pont várt minket. A pecsét mellé megint sütit kaptunk, amit egy pohár hideg málnaszörppel öblítettünk le. Én még fogtam egy pohár vizet is a forrásból, aminek a kifolyója alatt a szervezők hűtötték a sört és a pezsgőt. Itt egyébként kiraktak egy figyelmeztetést is arról, hogy a következő szakaszon jelzésfelújítás van folyamatban, ezért fokozottan oda kell figyelni. Ha már ez szóba került, meg kell jegyeznem azt is, hogy végig rendesen ki volt szalagozva minden kétes kanyar, ilyen szempontból kitűnő volt a rendezés. A frissítő után a szalagot követve megint felfelé haladtunk, míg elértünk egy széles földutat. Ezen pár tíz métert mentünk, utána balra bekanyarodtunk az erdőbe. Itt sokáig ereszkedtünk, utána pedig egy kis lanka után erdészeti műutat értünk. Az úton pár száz méter megtétele után elértünk a csodaszép Hidasi-völgy bejáratához. Szerencsére a völgybe vitt minket az útvonal, ami tényleg szép, főleg a patak kis, lépcsőzetes vízesései.

Hosszan kanyarogtunk a völgyben, alig győztünk betelni a szépségével. Érdekes, hogy a völgy az egykori, patakon átívelő hidakról kapta a nevét, mára azonban egy sem található már belőlük itt. A völgy vége felé kis kitérőt tettünk, hogy megnézzük a Csurgó vízesést. Egyedülálló természeti képződmény ez, itt a kis patak mésztufával töltötte ki a völgy torkát és ezen szétterülve közel 6 méter magasról csorog le a víz. A Csurgó mellett visszamásztunk a turistaútra és mentünk tovább a cél felé.

Nagyjából még 1,5 km-t mentünk az erdőben, amikor elértünk a Magyaregregy-Zobákpusztai műúthoz. Egy rövidke szakaszt ezen tettünk meg, majd jobbra betértünk az erdőbe. Nemsokára két réten is átmentünk, a második rét bal oldalán ma utoljára még betértünk az erdőbe, és rövid kanyargás után visszaértünk Zobákpusztára. Besétáltunk a célba, átvettük az emléklapot és kitűzőt, majd pedig kicsit megpihentünk, amíg nem jött a busz. Nagyon kellemes túra volt, profi szervezéssel, jövőre is egészen biztosan részt veszek rajta.

Mecsek 15
időpont: 2012. április 30., helyszín: Kelet-Mecsek
táv (k. sz.): 15,8 km, szint (k. sz.): 460 m, idő (ó:p): 3:55